Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

tettek. Ezek a polgárőrségbe lépett ifjak alkották a későbbi nemzetőrség és honvédség magvát. A nemzetőrség tiszti kara külön is ülésezett és gondjait, elképzeléseit a nemzetőri választmány elé terjesztette. Az egyik ilyen levelet a tisztikar ápr. 11-én tartott üléséről Lestár Péter fogalmazta és írta le mint őrnagyi segéd. Ebben az elfogadott ideiglenes fegyelmi szabályzat értelmében felhívták a választmányt, hogy gondoskodjon egy alkalmas fogházról, másrészt kérték: határozzák meg, hogy a gyalogság és lovagság „...e két csapat tisztjei, s ez által a két csapat maga mily viszonyban és mily öszveköttetésben áll egy mással".

7 Április közepén a jóváhagyott törvények alapján hivatalosan is megkezdődött a nemzetőrség felállítása. Az 1848: XXII. te. úgy rendelkezett, hogy az ország minden 20 és 50 év közötti férfilakosa - aki a törvényben előírt jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkezett, kötelességszerűen a nemzetőrség tagjává vált. A cenzus - a jövedelmi, illetve vagyoni kritérium - alsó határa félteleknyi birtok (minőségtől függően 12-30 hold), vagy ennek megfelelő értékű ingatlan, illetve 100 forint évi tiszta jövedelem volt. Ezen törvény alapján kellett összeírni a nemzetőri szolgálatra kötelezhető lakosságot. A nemzetőrséggel kapcsolatos ügyeket a kormányon belül kezdettől a miniszterelnök irányította, aki április 21én rendelte el a hatóságok számára a nemzetőrök összeírását. Kecskeméten tizedenként (kerületenként) írták össze a törvény szabta kritériumoknak megfelelő férfilakosságot. 11 tized volt 1848-ban Kecskeméten. Lestár Péterek a 4. tizedben laktak az 1244. számú házban. (Ekkor a városban még csak a nagyobb utcáknak volt nevük. A házakat az I. tized 1. házától a XI. tized utolsó házáig folyamatosan számozták. Ez alapján a házszám alapján lehetett a leveleket kézbesíteni és az elöljáróság is ez alatt a szám alatt tartotta nyilván a város polgárait, lakóit.) A 6 tagú Lestár család (az apa: Lestár Sándor, az anya: Nagy Erzsébet és a négy gyerek: Péter, Károly, Erzsébet és Teréz) 1848-ban az egyszerű gazdálkodó, kisbirtokos városi polgárok életét élte a nemesi előjogok biztosította előnyökkel.* Vagyonuk az 1838-as összeírás szerint 8 hold szántó, 8 hold legelő, 2 jármos ökör, 1 fejőstehén, 2 hámos ló és 10 juh. Ez éppenhogy biztosította a család megélhetését. Lestár Pétert, mint „törvénytudót" 622. szám alatt írták össze a 4. tized nemzetőreinek lajstromában. A vagyoni megkötéseket a város nem alkalmazta szigorúan a nemzetőrségre kötelezetteknél. A nemzetőrök összeírása azonban nem ment minden gond nélkül. A lakosság egy része idegenkedett a nemzetőri szolgálattól (főleg r. földjükön gazdálkodók), nehézséget jelentett a tanyán lakók passzivitása. A május 18-án megkezdett összeírásokat 20-án fejezték be. 7 BKMÖL IV.1604 I. téka 25. sz. irat s 1497 óta viselte a család a nemesi címet „oroszi és bori" előnévvel. Hont megyéből származtak Kecskemétre. A család egy része - Lestár Péter nagybátyja - 1848-ban még Boriban élt. Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1890. (Kiadja Nagy Imre). 81