Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok

teljesítettem. Azonban a jelenlegi megerőltető hadi fáradalmak révén köszvényes szenvedéseim fejemben és lábamban jelentősen sokasodtak, s a leghevesebb fájdalmakat okozzák. Kifejezhetetlenül nehezemre esik ezt éppen azon pillanatban jelenteni a magas Hadsereg Főparancsnokságnak, amikor a szeretett hazának férfiakra van szüksége, és amikor minden kar szükséges ahhoz, hogy ellenségeink zsarnokságától megszabadítsuk. Szerencsétlen vagyok, hogy éppen ezen időszakban kell beteget jelentenem, és békealkalmazásért folyamodnom, amelyben még némileg csekély szolgálatot nyújthatok hazámnak. A megerőltető hadi fáradalmak közepette, fájdalmaim után ítélve csakhamar teljesen szolgálatképtelen, s az államnak terhére leszek, míg egy békésebb alkalmazásban valamit mégis csak végezhetnék. Méltóztassék tehát a magas Hadsereg Főparancsnokság ezen tiszteletteljes kérelmemet, 29 éves, megszakítatlan szolgálatteljesítésemre tekintettel biztosítani, vagy ha ez nem lenne lehetséges és eszközölhető, időlegesen nyugállományba helyezni".

m A közismert vélekedés szerint Gáspár azért hagyta el a sereget, mert nem értett egyet a függetlenség és a trónfosztás kimondásával.

200 Ez a levél azonban semmilyen effajta politikai nyilatkozatot nem tartalmaz, sőt, második bekezdése többé-kevésbé határozott nyilatkozat a független magyar állam mellett. Gáspár május 20-án Kossuth Lajoshoz intézett kérvényében is arról írt, hogy már 1848-ban betegség kínozta, „és csupán kedves honunk eránti szeretet s ennek a zsarnokoktóli megtisztítása vett ki rögtön betegágyamból, azon édes remény biztatott már akkor is, melyet honunk legnagyobb férfia bölcs intézkedése által Isten segedelmével eddig már kivívtunk".

201 Ez pedig meglehetősen egyértelmű utalás a függetlenség és a trónfosztás kimondására! Gáspár később, egy 1867-es hírlapi nyilatkozatában is azzal indokolta távozását, hogy „köszvényes fájdalmaim miatt, melyek 1847-ik évben is, majd egész esztendeig kínoztak, a függetlenség kimondása után nem szolgálhattam".

202 Pongrácz István, aki 1896-ban kidolgozott naplószerű emlékirata szerint is jó kapcsolatban volt Gáspárral, szintén Gáspár reumatikus betegségével magyarázza távozását, s kifejtette: „azon egyesek véleménye, hogy a függetlenség kikiáltása folytán hagyta el a seregünket, az nem áll; hiszen napokig voltam vele, miólta az ápril 14-ki nyilatkozat történt, és beszéltünk is arról; tehát jól ismertem minden nézetét". Sőt, biztosra vette, hogy „ha kigyógyul, szolgálatát a kormánynak más szakmában felajánlja".

203 199 MOL Görgei-ir. 1. doboz. 200 Ld. pld. Görgey István II. 132. o. 201 Gáspár - Kossuth, Váradolaszi, 1849. máj. 20. Közli Hermann Róbert, 2000. 646-647. 202 Gáspár András: Czáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o. 203 Pongrácz István II. 145-146. o. 63