Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Hermann Róbert: Gáspár András honvéd tábornok
Gáspár vezette. Ennek gyalogságát a Zrínyi-csapat, a soproni önkéntesek, a somogyi, és a Királyi Pál vezette szepetneki nemzetőrök, lovasságát egy század Miklós-huszár, tüzérségét a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai tüzéreinek 4, és a Vidos által zsákmányolt 2 löveg, összesen 6 löveg alkotta. A Gáspár vezette hadoszlop délelőtt 10 órakor ért a Mura partjára. Miután a kassai tüzérek 8 ágyúlövést tettek az ellenségre, a lovasság és a Zrínyi csapat egészen a partig nyomult. Az ellenség csakhamar visszahúzódott a partról. Egy molnári horvát molnárlegény, Bedenik Márton átúszott a túlsó partra, elkötötte a kompot, s visszatért vele a bal partra. Gáspár először a Zrínyi-csapatot szállította át, majd a Miklós-huszárok következtek. Az ellenség által elhagyott sáncokban egy kétfontos löveget találtak. Gáspár csatarendbe állította csapatait, majd megindult Domború község felé, amerre az ellenség visszavonult. Gáspár a tüzérséggel és a huszárokkal benyomult a faluba, amelyet az ellenség még nem hagyott el. A falu egyik utcáján Gáspár meglátott két veressapkás határőr tisztet, akiket a huszárok űzőbe vettek. A két tiszt megugrott, de a huszárok beleütköztek egy horvát oszlopba. A horvátok csatártűzzel fogadták a huszárokat; két huszár megsebesült, s aztán a lovasság megfutott. A tüzéreknek annyi idejük volt, hogy egyszer lőjenek, aztán ők is menekülőre fogták a dolgot. Ezután Gáspár a Zrínyi csapat 2., 3. és 6. századait küldte előre, akikhez csatlakoztak a soproni önkéntes vadászok is. A magyar tüzérség egy kartácslövéssel megbontotta a falu előtt álló horvátok tömegét. A magyar gyalogság, majd a Miklós-huszárok benyomultak a faluba. A küzdelemben a soproni vadászok lelőtték a horvátok parancsnokát, Bornemissza századost. A menekülő horvátok között a Miklós-huszárok irtózatos pusztítást végeztek. Közel 100 (egy sajtótudósítás szerint 115, más forrás szerint 129) halott és sebesült, mintegy 200 (egy tüzér szerint 198) fogoly volt a horvátok vesztesége. A jobbára horvát nemzetőrökből álló védőerő, amelyet Gáspár 1900 főre becsült, fejvesztve menekült Légrád és Várasd felé. Perczel emlékirata szerint az átkelés közben két komp a túlterheltség miatt elsüllyedt, s a rajta lévők egy része is a Drávába veszett. Gáspár teljes vesztesége két halott és 14 sebesült volt. Az ütközetben különösen kitüntette magát a Szekulits István százados vezette Zrínyi-csapat, a soproni vadászok és a Miklós-huszárszázad. Az ütközetet követően Gáspár Szentmáriáig nyomult előre, s innen jelentette Perczelnek a történteket. 18-án reggel Dombomnál a Kottorinál hátrahagyott kétfontos löveggel a túlparti horvátokat lövette, de azok állítólag négy löveggel viszonozták a tüzet, mire Gáspár visszavonta csapatait a Dráva-partról. A Kakonyával átellenben táborozó, 1500 főre becsült horvát őrség szintén elhagyta őrhelyét, és Légrádra vonult. 101 Perczel hadijelentésében úgy említette Gáspárt, mint akit „hadilag dicsérnem - rendeleteim pontos végrehajtása és áraljában ildomos és vitéz viselete miatt - szinte felesleges". 102 101 A hadmüveletekre Id. Hermann Róbert, 1995. 21-24. o. és újabban Bene János: Honvédnapló és levelek 1848-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1999/3. 292-304. o. 303-304. o. 1,12 Perczel - OHB, Hódosán, 1848. okt. 18. Közli Hermann Róbert, 1998. 46-47. o. 33
