Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Zakar Péter: „Előre utánam, itt az úristen!” (Erdősi Imre, a branyiszkói hős)

Temetése február 11-én délután három órakor vette kezdetét a Nyitra városi temetőben. Szülővárosa 1894-ben emléktáblával jelölte meg szülőházát, tanítványa, Alleker Lajos pedig - szintén ez évben - megírta életrajzát. Ugyancsak emléktábla jelölte nevét Selmecbányán is, ahol az 1840/41-es tanévtől kezdve egészen 1849 januárjáig tanított.

54 Meszlényi Antal katolikus történész a magyar szabadsághősök galériája díszének titulálta 1928-ban,

55 „A magyar piarista rendtartomány története"

56 csak egy felsorolás keretében emlékezett meg róla, 1848 centenáriumán viszont Gál István több írásában is foglalkozott tevékenységével.

57 A sztálinista történészek közül Andics Erzsébet 1948-ban nem tartotta érdemesnek arra, hogy megemlítse nevét,

58 az egyházüldözés ideológiai támogatásában szintén kiemelkedő tevékenységet kifejtett Tordai György viszont elismerésre méltónak tartotta tevékenységét.

59 Az 1970-es évektől kezdődően Szabó Tamás több hírlapi cikkben, majd a Kecskeméti Életrajzi Lexikonban is röviden összefoglalta életrajzát.

60 A szabadságharc történetéről készült összefoglalások az utóbbi években szintén kitérnek rá a branyiszkói ütközet kapcsán. Mindezek alapján úgy tűnik, neve nem fog feledésbe merülni a közeljövőben sem. Erdősi Imre a múlt századi piarista rend nagy formátumú egyénisége volt. A rend szellemiségének megfelelően legfontosabb feladatának a tanítást és a nevelést tartotta. Szigorú pedagógus volt, aki ennek ellenére kiérdemelte tanítványai tiszteletét és megbecsülését. Nevét a magyar történelembe első sorban a branyiszkói ütközetben nyújtott teljesítményével írta be, noha több ütközetben, illetve csatában is hasonló tevékenységet fejtett ki. A honvédség tábori föleiké szeként 1849-ben a tábori lelkipásztorkodás terén is emlékezetünkre méltó karriert futott be. Tevékenységének ismerete a magyarországi katolikus egyház 1848/49-es szerepének árnyaltabb megítéléséhez is hasznos adalékokkal szolgálhat. 54 Alleker 1894. 47-48. Bányai Károly: A branyiszkói pap. Budapesti Hírlap 27. 1907. június 28. 55 Dr. Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp. 1928.162. 56 Balanyi, 1943.173. 57 Négy papi arckép 48-ból. Gál István: Erdősi Imre. Vigília 13. (1948) 144-150. Gál István: A piaristák részvétele a szabadságharcban (1848-49)., in.: A Magyar Kegyes Tanítórend Budapesti Rom. Kat. Kollégiumának (általános iskola és gimnázium) évkönyve az 1947-1948. iskolai évről. Szerk.: Dr. Papp László és Dr. Dragos Károly. Bp. 1948. 23-26. 5S Dr. Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848-49-ben. Budapest, 1949. 65-71. 54 Dr. Tordai György: Az 1848-as márciusi ifjak az egyházról és a vallásról. [Budapest,] 1965. 230. fi0 Péterné Fehér Mária - Szabó Tamás- Székelyné Körösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskeméti Füzetek 4.) Kecskemét, 1992. 79-80. 176