Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Zakar Péter: „Előre utánam, itt az úristen!” (Erdősi Imre, a branyiszkói hős)

- Annyit nem kaphatsz, mert már kivettél ennyit s az év végén nem lesz egy tisztességes kabátod, amiben otthon megjelenhetnél..."

49 Az 1873 augusztusában megtartott káptalanon tekintettel 12 éves házfőnöki tevékenységére és a rend szabályzatára, lemondott hivataláról „és attól végképp felmentetetni könyörgött; de a rendfőnök engesztelő hangjának és testvéri szeretetet lehelő válaszának engedvén jövő rendeltetését a kormány akaratának egész odaadással alája helyezvén, újból ismét három évre házfőnöknek megválasztatott."

50 1876. augusztus 19-én a rendkormány megbízásából Illésházy Nep. János és Tóth Pál tanárok kíséretében részt vett Szegeden Dugonics András szobrának leleplezésén és az azt követő banketten, amelyet a Dugonics szobor leleplezése és az Országos Iparműkiállítás megrendezése alkalmából tartottak. Már 1868tól tiszteletbeli kormánysegéd volt, 1878. március 4-én pedig megválasztották kormánytanácsosnak (consultor actualis).

51 Az 1878/79-es tanévtől kezdődően áthelyezték a budapesti társasházba, ahol kormánytanácsosként továbbra is részt vett a rend irányításában, emellett levéltárosként, a rendi fiatalok katonai ügyeinek gondozójaként, sőt 1881/82-ben a társasház rektoraként tevékenykedett. Népszerűségére jellemző, hogy miután 1884-ben néhány napilap közölte életrajzát és fényképét, napirendjét is meg kellett változtatnia. Lehoczky Józsefnek, az egyik cikk írójának, így foglalta össze a történteket: „No te ugyan megzavartál engem katonás napirendemben és meg is pirítottál, hogy rám lázítottad a publikumot, mert most ha déli napi sétámat teszem a Váci utcán, mindenki rám mutat: ez a híres branyiszkói pap és sokan köszöntgetnek, mit eddig nem tettek, hanem hagytak békében ismeretlenül, és most ki is űznek ezzel régi kedves sétahelyemről!"

52 1888-ban lemondott kormány tanácsosi állásáról és saját kérésére szülővárosába, Nyitrára helyezték át, ahol mint nyugalmazott tanár élt. Egyik tanítványa, 1890-ben már a nyitrai gimnázium tanára (feltehetően a már sokszor idézett Alleker) így összegezte benyomásait a Budapesti Hírlapban: „Mi deákok félénk tisztelettel néztünk rá, mikor láttuk a kolostor folyosóján, vagy a refektóriumban, ahol az asztalnál az első helyek egyike illette őt meg. Hatalmas, nagy öreg ember volt, arca csupa akarat és erő, óriás vállán a reverenda úgy feszült meg még utolsó éveiben is, mintha huszárkapitány volna."

53 Már 1884-ben súlyos betegség támadta meg. Hosszantartó szenvedés után 1890. február 9-én délben, az utolsó kenet felvételét követően szerzetesi életének 58-ik, áldozópapságának 50-ik esztendejében végelgyengülésben hunyt el. 44 Alleker 1894. 37-38. 5(1 História Domus Kecskemetiensis 345. 51 História Domus Kecskemetiensis 351, 354. 52 Fráter Josephus [= Lehoczky József] in Orosháza: Erdősi Imre emlékezete. Magyar Állam 1890. február 18.1-2. 53 Budapesti Hírlap 1890. február 11. 1-2. 174