Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Zakar Péter: „Előre utánam, itt az úristen!” (Erdősi Imre, a branyiszkói hős)

ért el a délvidéki hadjáratban Vetter altábornagy szép eredményeket, Bem temesvári vereségét (1849. augusztus 9.) követően Guyon már nem tudta megakadályozni a Temesközbe összpontosított magyar főerők felbomlását. A két jó barát, Guyon és Erdősi Facseten vett egymástól végső búcsút. A sok gond közepette ekkor felejtette jegyzeteit a meghaltak névkönyvével együtt a táborkari iroda ládájában. Guyon augusztus 18-án emigrációba, Erdősi pedig Debrecenbe indult.

43 1849. augusztus 25-én Váradolasziban a császári hatóságoktól engedélyt kapott arra, hogy Debrecenbe utazzon. Itt az előírásoknak megfelelően jelentkezett a császári hatóságoknál, majd felkereste a helyi piarista rendházat. Ekkor írta meg első védiratát a pozsonyi haditörvényszéknek, amelyben tábori lelkészi szolgálatát az iránta érzett ellenállhatatlan vággyal mentegette és arra hivatkozott, hogy Guyon felszólítását követően nem térhetett ki a szolgálat elől. Igazoló iratot készített Erdősi számára a selmeci házfőnök, Tóth Lajos is, aki szerint Guyon fenyegetéseinek hatására vállalta el Erdősi a szolgálatot. Az egykori Selmecbányái tanár lojális érzelmeit bizonygatta Selmecbánya magisztrátusa is 1849. november 5-i kelettel. A „felkelők" kényszerét igazolta továbbá még Kardhordó Ambrus debreceni házfőnök is. Igazoló irata szerint Erdősi már 1849 márciusában Debrecenbe érkezett és „...kijelentette, hogy Debrecenben marad és többé nem akarja követni a fölkelőket. Utóbb mégis félvén, hogy azok, akik a legfőbb hatalmat jogtalanul bitorolják, mint hűtlent üldözőbe vehetik, innen fölötte csüggedt kedéllyel - amerre sorsa vezérelni akarja - eltávozott".

44 Befolyásos támogatói közé tartozott Goldbrunner Sándor főispáni helyettes is, így hiába internálták november elejétől december végéig a pesti rendházba, egy ízben még az Újépületbe is megidézték; 1850. június 15-én kezébe vehette a hadbíróság felmentő ítéletét. Az 1850-es években Privigyén és Temesváron latint, Kolozsváron latint és görögöt, Nyitrán latint, görögöt és magyart tanított. A tanhatóság már 1856-ban dicséretben részesítette áldozatos munkájára való tekintettel. Az 1857/58-as tanévtől kezdve Vácra helyezték át az újonc növendékek promagiszterének. 1861/62-es tanévben már a kecskeméti piarista rendház főnöke, a rend provinciálisának segéde és levéltáros.

45 A hatalmas termetű, katonás pap a kiegyezést követően is megőrizte hazafias beállítottságát és a piarista rend iránti elkötelezettségét. Ezt bizonyítja többek között, hogy 1867-ben ismét engedélyt kért és kapott 1849-ben használt magyarosított nevének („Erdősi") használatára, hogy 1867 májusában a városi képviselőtestület tagjainak sorába választották, illetve hogy 1868-ban őt is ott találjuk 4? Bona 1983.165. Vasárnapi Újság 27. (1880/12.) 186. 44 Alleker 1894. 29-32. 45 Léh - Koltai 1998. 103. Ambrus 1892. 29-35. Szabó Tamás szerint a kecskeméti piaristák História Domus-át ő kezdte el magyarul írni. Péterné Fehér Mária - Szabó Tamás Székelyné Körösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskeméti Füzetek 4.) Kecskemét, 1992. 79-80. Erre azonban nem Erdősi önálló kezdeményezésére, hanem az 1867 augusztusában tartott káptalan következtében került sor. História Domus Kecskemetiensis 334-335. 172