Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Zakar Péter: „Előre utánam, itt az úristen!” (Erdősi Imre, a branyiszkói hős)

tábornok hadtestével Észak felé fordult, majd az őt üldöző és bekerítéssel fenyegető es. kir. csapatok elől 12-én a bányavárosokba húzódott. A Guyon Richárd honvéd ezredes parancsnoksága alatti hadosztály Selmecbányára és Szélaknára vonult és Erdősi (Poleszni) Imre ekkor csatlakozott a honvédekhez. A hadtest törzstisztjei a piarista atyák társasházába szállásoltak el és étkezni is együtt étkeztek. Lehoczky József honvéd, későbbi orosházi esperes-plébános kutatásai szerint az ebéd folyamán Guyon így szólt Nachtigall Jakab házfőnökhöz: „»Ejnye be derék fiatal urakat tisztelhetek itt együtt és mivel nemrég kaptam dandáromba egy beszterce megyei tót újoncokból álló zászlóaljat,

7 akik igen áhítatos jó kath[olikus]. fiúk, mert lenyugvás előtt minden este szép szent énekeket zengedeznek Istenökhöz, tehát szeretném őket egy nyelvöket értő regimentpáterrel megörvendeztetni.« Mire a nevezett páter rektor úr így felelt: »Mindnyájan szívesen és kész örömmel mennénk ezredes úrhoz a haza szolgálatára, de csak egyetlen egy bírja közöttünk a szláv nyelvet!«"

8 Erre Erdősi, mert ő volt az a szerzetes, rögvest felajánlotta szolgálatait. Egy szerzetes, aki szintén jelen volt az ebéden, némiképp eltérően emlékezett vissza a jelenetre. Eszerint Erdősi rendszeresen elkésett a közös étkezésekkor, s egyik délben az ebédlő társaság már pipára gyújtott, mikor megérkezett. A rektor bosszúsan megfeddte ismételt pontatlansága és sokadik bocsánatkérése miatt. „Csak most az egyszer bocsásson meg páter rektor - vágott közbe Poleszni -, és többé aligha fogom kérni bocsánatát mert (s ekkor reverendája zsebéből elővett egy iratot s átnyújtá a rektornak) én megszűntem e tisztelendő társház tagja lenni, holnap én is tovább vonulok (a törzstisztekre mutatva) bajtársaimmal vagy meghalni, vagy megmenteni a hazát."

9 A két változat közül mind Ambrus József, aki elsőként kísérelte meg összegyűjteni a szabadságharcban részt vett papok életrajzi adatait, mind pedig Alleker Lajos, Erdősi tanítványa és életrajzírója Lehoczky változatát tartotta hitelesebbnek.

10 A két visszaemlékezés azonban nem zárja ki egymást, sőt figyelembe véve, hogy Erdősi jelentkezését követően három nap gondolkozási időt kért, feltételezhető, hogy két különböző alkalomról volt szó. Görgei még Vácon, 1849. január 5-én Mednyánszky Cézár báró egykori esztergomi egyházmegyés papot bízta meg hadteste tábori lelkigondozásának megszervezésével. Mednyánszky a tábornoknak kifejtette, hogy meggyőződése szerint a tapasztalatlan zászlóaljakra, amelyek ereje a lelkesedésükben van, jó hatást tenne, ha tisztjeik mellett egy fegyvertelen pap vezetné őket a csatába. Szerette volna elérni, hogy a parasztság keresztes háborúnak tekintse a szabadságharcot. Megjósolta, milyen pozitív hatást fog gyakorolni a katonákra, ha egy fegyvertelen em7 A 2. besztercebányai zászlóalj. x Fráter Josephus in Orosháza: Erdősi Tmre emlékezete. Magyar Állam 1890. február 18. 1-2. 4 Alleker 1894.12-14. 1(1 Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharczban résztvett római és görög katolikus paphonvédek albuma. Szerk.: Ambrus József. Nagykikinda, 1892. 57-58. Alleker 1894.14. 165