Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

A feltételeket 2 példányban leírták, azt Haynau aláírta. Még aznap du. Klapka is megkapta és ő is ellátta kézjegyével. 1849. október 2-án kezdődött meg a vár átadása. Másnap, október 3-án Klapka búcsút vett az egész várőrségtől. Utolsó napiparancsában kinyilvánította: „...Megtettük, mit ember saját erejével tenni képes, s pirulás nélkül állhatunk isten és a világ szine elé. Ám a sors könyvében másképp volt megírva. És most lelépünk a pályáról, melyre oly sok szép reményeket hintett a közérzelem s melyen elvérezhetünk ugyan, de vele a nemzet ügyének többé használni nem fogunk. Lelépünk a térről, mert a haza kívánja, melynek tovább is szüksége leend hű fiakra; lelépünk, mert szent tartozásaink vannak azon haza iránt, mely ugy lehet, fennmaradásunkban leli a jövő minden vigaszát. Maradjatok hát továbbra is támoszlopai. A feladatot, mely előttetek állt, férfiasan, s mindvégig következetesen teljesítetek. Meghajoltatok, mert kellett; - az események törhetlen hatalma előtt hajoltatok meg. Ez és a megmentett becsület adhat megnyugvást mindnyájatoknak. Vegyétek egyszersmind szives végbucsumat. Isten veletek!"

71 A katonaság közvetlenül a fegyverletétel és a lovak átvétele, a zsold és védlevél kiadása után elhagyta a vár környékét. Több irányban, rendezett formában indultak útnak az igmándi és tatai utakon, részben a Dunán lefelé gőzhajón. Komárom várának október 4-i átadásával végérvényesen lezárult a szabadságharc, a magyar történelemnek dicsőséges korszaka. * * * Lestár Péter százados kardját megtartva, menlevéllel hazatért szülővárosába. Itt 1855-ig szerényen, visszavonultságban élt szülei birtokán, majd ügyvédként tevékenykedett. 1855-ben sikerült állást szereznie a városnál, árvaszéki ülnöknek nevezték ki. 1861-től már a helyi társadalmi-politikai életbe is bekapcsolódott, az éppen ekkor szerveződő Honvédegylet helyi elnöke lett, majd a Deákpárt kecskeméti vezetője. Később tagja lett a városi képviselőtestületnek is. A kiegyezést követően jelentős szervezőmunkába kezdett a város gazdasági életének fellendítése érdekében. Ott volt az első kecskeméti pénzintézet, a Kecskeméti Takarékpénztáregyesület szervezésénél (1867), az Első Kecskeméti Gazdasági Gőzmalom Rt. megalapításánál (1869). Mindkét intézmény vezetőjévé választotta. 1875-ben a Deák-párt és a Függetlenségi párt jobb oldalának fúziója után a létrejött Szabadelvű Párt kecskeméti vezérévé választották. 1880-tól haláláig (1896. május 30-ig) Kecskemét első embere, a város polgármestere volt. Életét végigkísérte a küzdeni-és tenniakarás, a jobbítás igénye. Polgármestersége alatt jelentőset lépett előre Kecskemét a városiasodás, polgárosodás útján. О 71 Uo. 804. old. 113