Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

kortársak visszaemlékezése szerint a 71. zászlóalj résztvett Komárom felszabadításának minden harcában, „jelesül az 1849. április 20-ki nagy jelentőségű ütközetben, a július 2-ki, 11-ki, augusztus 3-ki kirohanásokban".

í,ft Az osztrák császár és az orosz cár megállapodása értelmében 1849. június 15én Ivan Fjodorovics Paszkevics Erivanszkij herceg, tábornagy parancsnoksága alatt az orosz hadsereg 200.000 fővel megkezdte benyomulását Magyarországra a Duklai hágón keresztül. Az osztrák sereg nem sok időt hagyott a komáromi védőknek. Haynau - május 30-ától a magyarországi császári seregek főparancsnoka - győri diadala után (a győri csata június 20-án volt) azt hitte, hogy visszavonuló seregeinkkel könnyen elbánhat és június 29-én kimozdult Győrből, Komárom felé vonult hadával. Július l-jén majdnem 60.000 fős orosz-osztrák haderő gyúlt össze a Szőny-monostori sáncok mentén. Július 2-án az ellenség támadást intézett a magyar sereg ellen, ki akarta szorítani csapatainkat Szőnyről. A magyar sereg - Görgei vezetésével - már majdnem megszerezte a győzelmet, mikor Paniutin seregének támogatásával diadalmaskodott a császári haderő. Július 11-én а Юарка irányította fősereg sikertelenül kísérelte meg a cs. kir. sereg vonalainak áttörését. Július 12-ére Görgei belátta, hogy a feldunai hadsereg nem maradhat Komáromban a körülzárás, bennrekedés veszélye nélkül. Július 13-án a II. és VIII. hadtest hátrahagyásával a magyar sereg elvonult Komáromból. Avar védelmére itt maradt 22 gyalog zászlóalj, 12 huszárszázad, 66 tábori ágyú - a 350 várágyún kívül -, összesen mintegy 18.200 fő. (A másik ok, ami miatt Görgei igyekezett elvonulni Komáromból: meg akarta előzni, hogy Haynau, vagy Paszkevics elfoglalja a fővárost.)''

7 Haynau seregével Görgei után vonult, s Komárom körül „csak" 10.000 fős katonaságot hagyott. Ezeket a komáromi várőrség többször megtámadta: július 25-26, 30-án. Augusztus 3-án Klapka egy csapattal szintén kitört a várból és vereséget mért a körülzáró erőkre. Ezernél több foglyot ejtettek, hadi- és élelmiszereket zsákmányoltak, a megvert sereget egészen Győrig üldözték, de néhány napi pihenés után visszatértek Komáromba. Ezzel a fegyverténnyel Юарка kis időre felmentette a várat az ostrom alól. Ez volt a komáromiak utolsó diadalmas ütközete. Csakhamar megérkezett ugyanis a világosi fegyverletétel híre. Erről augusztus 16-án értesült Юарка a Pressburger Zeitung útján, de nem hitte el. Thaly Zsigmond alezredest és egy komáromi polgárt, a valódi helyzet megtudakolására Aradra küldte, akik néhány nap múlva visszatértek, és megerősítették a fegyverletétel tényét. Kézbesítették ugyanakkor Haynau levelét Klapkának, aki azt üzente, hogy a várat kegyelemre adja át. „...Nem létezik tehát az ú.n. hadsereg, "

7 Gracza György idézett mű V. köt. 568-569. old. 108