Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

kánál - amint tudom valami Vinkler nevű - ki eszközlenétek azt, hogy ő írna ide a vár parancsnokának Gf /gróf/ Guyonnak, hogy engem adjon a Kecskeméti újonczokhoz, itt már nekem meg van Ígérve hogy Guyon elfog ereszteni, csak az ott lévő parancsnok kívánjon, - mondjátok meg neki hogy nekem szüleim ott laknak, hogy ti nagyon óhajtanátok, hogy eddig is Kecskemétiekkel voltam, s tudja Isten mit nem, gondoljatok ki mit jónak láttok s kérlek benneteket ha lehet eszközöljétek ki, atyád, Kovács István Bácsi és Józsi, Hajagos Illés mint polgár mester, s kit láttz hogy a parancsnokkal leginkább jól van; - most sajnálom már hogy nincs csak egy nő is ki engem nagyon óhajtana mert az - /:ha kivált szép volna:/ leg többet ki vihetne. Ha lehet történnyen ez mentül előbb: - de leveledet minden esetre elvárom, bár úgy láttzik hogy azt egy átaljába nem akarod rám vesztegetni - irnék többet de elfogyott a hely, meg arra hagyom hogy majd el beszélem, így talán jobban igyekszetek hogy haza mennyek. Csókol barátod Lestár Tisztelem szüléidet, s Testvéreidet, s azon minden jó embereimet, különössen a már meg nevezetteket. "

M Az akció azonban valami okból nem sikerült, mert Lestár maradt Komáromban. Nem is mehetett volna, mert minden emberre szükség volt az ostrom alatt. Március 29-én Weiden táborszernagy sietett Simunich ostromló serege segítségére. Az ő felszólítására sem adta meg magát a várparancsnokság, ezért március 31-én három oldalról intézett rohamot a vár ellen, sikertelenül. Még aznap folytatódott a vár rendszeres lövetése is, s ez április 20-ig naponként megújult. Az ostrom alatt főleg a város szenvedett sokat. Számos magánház, a legtöbb középület a tűz martaléka lett, a lakosság heteken át a szabad ég alatt tanyázott. A vár parancsnoki karán belüli nézeteltéréseket az újonnan kinevezett kormánybiztos, Puky Miklós számolta fel. Április 20-án az ellenséges gyűrűn keresztül sikerült bejutnia az új várparancsnoknak Guyon Richárdnak is a várba. A várparancsnokságra ketten kaptak megbízást, Guyon Richárd és Lenkey János. Hiába öltözött azonban Guyon lengyel zsidónak, így igyekezvén bejutni Komáromba, csak április 20-án sikerült bemennie, Lenkey már 10-én ott volt. Mégis Guyon lett a parancsnok. Valószínűleg kinevezési okmánya későbbi keltezésű volt. Megérkezése után másnap a 71. zászlóalj tisztikara tisztelgett egykori parancsnokánál, amit Guyon örömmel és barátsággal fogadott. (Régi tisztjei közül már csak 7 maradt.) Tudatta velük, hogy zászlójuk érdemjelet kapott. Guyon míg Komárom várában volt különös figyelmet szentelt egykori zászlóaljának. Új öltözetet készíttetett számukra. „Franczia sipkákat csináltatott nekik, miben minden nagyobbszerű szemléknél kellett megjelenniük, maga Guyon is hasonlót vi"

: Regény és való 144-145. old. 106