Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

172. „... a sáncok előtt rendezett táborokba szállott, és zene, tánc, s különféle mulatságokkal töltötte el az egész napot. " SZALKAY, uo. 173. A kéziratos változatokban: „a Linzben tartózkodó Camarillát" 174. A kéziratos változatokban: „mitsem törődve a körüle történt s történendő viharaival a csatáknak, mit sem törődve a kebelébe ömlő vérpatakokkal.. " Szalkay 188l-es közleményében: „mitsem törődve a körülötte történt s még történendő iszonyaival a csatáknak. " SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. nov. 13. 1. old. 175. „Sáros volt az út, és én lovamról leszállván, összetett karokkal néztem a vár felé, míg embereim hátam megett az út szélén levő nedves gyepen letelepedtek, midőn az első golyó - mintegy 5 lépésre csapván le előttem a sárba, telecsapta szemeimet sárral, ahonnan azonban rögtön felpattanván, fejem felett suhant el tovább... s mire visszatekintek..." SZALKAY, uo. 176. A KECSKEMÉTIÉI, nov. 13-i közleményének vége. 177. A kéziratos változatokban: tehették. 1881-ben: „tették, mi több, egy oly országban, melyet magokénak tartottak, melyet meghódítani volt czéljuk!" SZALKAY, KECSKEMET, 1881. nov. 20. 1. old. 178. Szalkay jegyzete 1881-ben: „Megtörtént". Szalkay, KECSKEMÉT, 1881. nov. 20.1. old. Mihálka Endre, a 48. honvédzászlóalj altisztje is fájdalmasan emlékezett meg 1854-ben, ma is kéziratban levő visszaemlékezésében a Hentzinek állított szoborról: „... a sz György téren, hol egykor a nagy Hunyady János, a dicső H. Mátyás és a hős Hunyadi László szobrai voltak felállítva, itt! hol az ártatlan H. László német ármány miatt, egy koronás fő beleegyezésével hóhér bárd által lett kivégezve, itt! mondom, egy általunk legyőzött árulónak emlékszobrot emelt a hatalom... míg a haza szabadságharczaiban elvérzett, hős honvédek közös sírhalmait, egy hitvány kő sem jelöli, sőt nevöket felemlíteni jelenleg vagy értök nyilvánosan imádkozni sem szabad; míg azon szerencsétlenek nevei az ércszobor oszlopjának oldalain vannak felvésve, kik elámítva, fellázítva vak eszközökül hagyták magokat a Bécsi kamarilla által, ellenünk felhasználni..." MIHÁLKA Endre, 1854. 106-107. (Kéziratos kötet, Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeum gyűjteményében, 59. 7. 1. lelt. sz.) Mint ismeretes, május 21-én Budavár ostrománál a várat végsőkig védelmező, elszánt császári tábornok, Heinrich Hentzi a Szent György téren tüzet vezényelve, halálos sebet kapott. Halálának helyszínén 1851-ben egy neogótikus emlékoszlopot állítottak, amelyet 1852 júniusában Ferenc József avatott fel. Az emlékmű a magyar érzelműek szemében a császári elnyomás jelképe volt, kezdettől fogva számtalanszor tüntettek ellene. A legnagyobb felindulást az okozta, hogy 1886-ban a közös hadsereg egyik főtisztje, Jansky vezérőrnagy ünnepélyesen megkoszorúzta a Hentzi emlékművet és erre az eseményre magyar csapatokat is kivezényelt. 179. Szalkay 1881-ben május 13-át is említi: ,JMájus 13-án este parancsot kaptunk a Svábhegyen rögtön indulni a vár alá, hogy annak bevételét megkísértsük. Meg is indultunk az egész hadtest és a legnagyobb csendben lementünk egész a Krisztina városba s ott vártuk az ostromlétrákat és a jelt a megtámadásra. Vártunk hajnalig, azután vártunk egész reggelig, de az ostromlétrák mégsem érkeztek, és a jel elmaradt, s reggel szépen egymás után visszavonultunk, ismét a Svábhegyre, elvesztvén legjelesebb mérnök tisztünket, Kleinheinzot, kit egy puskalövés ért a várból, midőn a felmenő utakat szemlélte". KECSKEMÉT, 1881. nov. 20. Szalkay minden bizonnyal a május 17-iki éjszakai sikertelen támadásról és várbevételi kísérletről írt, de a dátumra rosszul emlékezett. 85