Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

sem kell, hogy ezen hősies nőknek mindegyiknek volt valakije honvédeink között, ki őt maga után vonzá". SZALKAY, 1881. okt. 16. 144. A második közlemény IV. rész vége a HAZÁNK с folyóirat 1887. októberi számában. Az előzőekről részletesebben a Kecskemét c. lapban: ,Eletemben sok utat bejártam, hanem a ki sárnak idején Füred és Poroszló között nem járt, annak még fogalma sem lehet a rossz utakról, valamint nekem sem volt, míg itt nem jártam; s csak azon csodálkoztam, midőn Poroszlóra érkeztünk, és este felé haliám, hogy már minden ágyúink és szekereink megérkeztek, hogy miként juthattak azok egy nap alatt ide, mikor mi gyalog is majdnem elmerültünk több helyen a pocsolyában; de volt is vontatás, lárma és kiabálás, hogy csak Ádám apánk hallott olyat kis gyermek korában. Igaz, hogy néhány előfogatos kocsi szerencsés volt biz éjszakai szállásra is ott maradni a sár közepén, honnan se előre, se hátra nem akart kimozdulni". SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. okt. 16. 1. old. Márciusban a zászlóalj szinte állandó menetben volt, de ez a hónap végéig a többi alakulatra is jellemző volt, a fősereg végleges összeállításáig. Kársa Ferenc visszaemlékezésében az egyik fejezetcím: „Л hadsereg új beosztása, azután megint a sok ide-oda járás". Vetter Antal fővezérséget - aki a gyakorlatban márc. 8-27. között töltötte be a parancsnoki tisztet - pedig így jellemezte: ,Az ő fővezérsége alatt tizenegy napon át egyebet sem csináltunk, mint Török-Szent-Miklósról Kenderesre, Kenderesről Török-szent-miklósra járkáltunk..." KÁRSA Ferenc, 1993. 145. 145. „épen Virág-vasárnapon". SZALKAY, uo. 146. „... után, szuronnyal". SZALKAY, uo. 147. Ferdinánd-huszárokkal. 148. Szűr: gyapjú alapanyagból, szűrposztókból készült kabatféle felsőruha, a parasztiés pásztorviselet fontos darabja volt. 149. Klapka úgy értesült, hogy Jellacic hadteste Tápióbicskén éjszakázott, de 4-én reggel már elindult észak felé. A megkérdezett parasztok igazat is mondhattak, a falut elhagyta az ellenség, de közben dél felől megérkezett a császári hadtest két utóvéddandára, amelyekről nem szólt a felderítés. Ezekkel találkozott a magyar fősereg elővéd dandára, a Dipold-dandár. Damjanich III. hadteste és Görgey személyes megjelenése mentette meg a helyzetet, és magyar győzelemmel (de nagy veszteséggel) fejeződött be a csata. A legfőbb veszteség a Dipold-dandár zászlóaljait érte. Többek között: BONA Gábor, 1985. 509., GÖRGEY Artúr, 1988. 445-453., HERMANN Róbert 1996. 300., CSIKÁNY Tamás 1998. 11., BONA Gábor 1998. 210-211. 150. „... a nélkül, hogy kémőröket küldött volna előre. Az észrevétlenüli benyomulás könnyen megtörténhetett, mert Bicske alatt közel egy homokbucka terül el, mely nyár erdővel beültetve, a várost és az ahhoz közelgőket végkép eltakarja a szem elől, ugy, hogy midőn a buckák közül kiér az ember, már akkor a város alatt van, melynek előbb hírét sem hallotta, annál kevéssé láthatta. A németek pedig igen valószínűleg értesülve lévén jövetelünkről, már jó előre minden előőreiket bevonták, ugy, hogy közülük még csak egy lelket sem láthatánk. így mi csak azt vettük észre, midőn kiérvén az erdőből Bicske az orrunk előtt volt, de a melyben még csak egy élő lelket sem láthatánk." SZALKAY, KECSKEMÉT, 1881. okt. 16.1. old. 151. Szalkay 1881-ben: „Zászlóaljamból az 1-ső és 2-ik század egy tömegben Péchy százados vezénylete alatt jobbra, az 5-ik és 6-ik század pedig szinte egy tömegben Csikány százados vezénylete alatt balra tartott, míg a 3-ik század, az az a középső tömeg, saját vezényletem alatt a középen egyenesen nyomult előre egy keskeny szűk utcácska felé, a 82