Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Jegyzetek

pedig kimenekülhettek, a lőtávolon kívül álló kocsijaikra felugrálván, eszeveszetten robogtak el Szent-Tamás felé. "KECSKEMÉT, 1881. aug. 7. 2. old. 85. Burján (Burián) László, kecskeméti gyalog nemzetőr, ágyúgolyó sebesítette meg, combcsonttörést szenvedett. Felesége, aki sérülése után a táborba érkezett, kérte lábának amputálását, de Burián erre nem volt hajlandó, a súlyos seb így a halálát okozta. Burián László őrmester külföldi tanulmányai után szeszgyárat akart létesíteni Kecskeméten. Feleségét külföldről hozta. Minden vagyonát a leendő vállalkozásba fektette. Sérülésekor a 4 hetes szolgálati ideje már éppen lejárt, és 50 pengő forintért vállalkozott további szolgálatra Bíró László helyetteseként. Ennek ellenére a kecskeméti városi közgyűlés 1848. okt. 22-én határozatot hozott családjának megsegítéséről. Vasváry Ferenc visszaemlékezései szerint Burián rendkívül vakmerően viselkedett: „... felment a sánc tetejére és onnan csúfolta a rácokat." (Vasváry - tévesen - puskagolyót említ). VASVÁRY, 1885. 589-591., továbbá: HAJAGOS Illés 1892. 83, 91, IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1990. 93, 102, SZABÓ Tamás, 1988. 35. Fórián Károly apjához, Kecskemétre írt, aug. 28-án, Ókéren keltezett levelében megemlíti: ,JCetskemétiek közül valami Burián nevezetű esett el..." IVÁNYOSI-SZABO Tibor 1988. 282-283. Szalkay Burián sérülését szept. 7-re teszi, de Burián sebesülése még augusztusban történt. A szept. 7-i csata leírását vö.: CSIKÁNY Tamás 1998. 9, 17-18, az aug. 26-i csata leírása. 86. A KECSKEMÉT 1881. aug. 7-i közleményének vége. 87. Szalkay 1881-ben: „... 10-11-re éjjel cselt vetvén a benlevő őrizetnek, azt egyik oldalon kicsalták a városból, míg a másik oldalon nagyobb erővel rohanván meg azt, egyszerre lángba boríták az egész várost" KECSKEMÉT, 1881. aug. 14. Stratimirovic csapatai a Temerint és Járeket védő magyar csapatokat már aug. 30-án megtámadták, majd felgyújtották a két települést és a szerbek ezzel elzárták a mozgó magyar alakulatokat Péterváradtól. 88. Temerin és Járek feldúlásáról Dömötör Károly nemzetőr is beszámolt a kecskeméti tanácsnak írt levelében: „... alig egy negyed óra alatt egész Temerin lángba borult, lakosai pedig kénytelenek voltak szétvándorolni. Igazán szívrázó jelenet volt egy kocsin 10-12 apró gyereket és az anyákat kisírt szemekkel, mindenektől megfosztva, táborunk mellett a verbászi úton elvonulva látni. Midőn tehát Temerin és a mellette levő Járek falut a rácok felgyújtották és bevették, temerini katonaságunkkal az ókéri táborba, mi pedig O-Kértől Kis-Kérre vonultunk, ahol minden pillanatban, miután a ráczokkal szerepet cseréltünk, mert most már nem mi, hanem ők támadnak minden felől meg bennünket, a veszedelemnek kitéve vagyunk, és ezért embereinket legközelebbi hétfőnél tovább itt nem tartóztathatjuk..." Bács Kiskun Megyei Levéltár IV. 1604. 127. sz, közli: IVÁNYOSI-SZABO Tibor 1988. 286-287. 89. Szalkay 1881-ben: „... nem mintha gyalázni akarnám szülővárosom fiait, de mert a részrehajlatlan igazságot följegyezni szent kötelességem,... annyira elrémültek már, hogy elhagyva zászlóalji állomáshelyüket, ki erre, ki arra, egymásután kezdenek széthullongani anélkül, hogy az ellenségnek még csak színét is látták volna... midőn pirongatánk őket gyávaságukért, nyíltan kimondták, hogy ők mint családos emberek, nem azért jöttek ide: hogy magokat agyonlődöztessékl... Hasztalan veténk ennek ellenébe:... majd ugyan Kecskemétre is utánunk fognak jönni a rácok s ott ép úgy kifogják őket is rabolni és pusztítani, mint most a szegény temerinieket, s mint ma azokkal bántak, pár hét múlva velük is épen úgy fognak bánnhatni, mert ők erre azt válaszolták, hogy messze van ide Kecskemét, odáig majd csak elibük áll valaki. Nem tudták ők a szerencsétlenek, hogy alig egy századdal ezelőtt, mily véres nyomokat hagytak ezen felbujtogatott 75