Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - Önkéntes hátrálások
hangomat. Görgeinél voltam, s kinyilatkoztatta előttünk: hogy miután többé az ellentállásra nem is gondolhatunk, ő megígérte az orosz tábornoknak, miszerént itt lerakatja velünk fegyvereinket, és minden feltétel nélkül, kegyelemre, átadja az egész hadsereget orosz rendelkezés alá. Azomban úgymond - az orosz tábornok megígérte: hogy nem fogja átadni a fegyvertelen hadsereget az osztrák hatalomnak mind addig, míg czárja, az Osztrák Császártól, az egész magyar nemzet számára közönséges amnestiat nem fog ki eszközölni, s addig is a tiszteknél meghagyatnak kardjaik, s rangjok szerénti havidíjaikat fogják húzni. Mi megmondánk - úgymond - hogy ez gyalázatos árulás, rólunk nélkülünk így rendelkezni, s mi előtt megkérdezett volna bennünket, mint juhokat feltétel nélkül így eladni bennünket! - De ő halállal fenyegette mind azt ki ellenszegülni, vagy csak szólani mer is! - próbálja úgymond a kinek tetszik innét kiszabadulni, jobbról és szemközt ellenünkben 150.000 orosz, balról 80.000 osztrák hadsereg, és hátunk megett a hegyekben a móczoknak 224 mintegy 50-60.000-nyi kegyetlen csapatai; tehát tessék mozdulni, a ki mer! Mit tudtunk mind ezekre szólani, egymásra néztünk és leverve szótlanul távoztunk! Nem mertem zászlóaljam eleibe lépni, mert nem tudtam volna szólani a fájdalomtól, tehát magamhoz hívattam a századosokat, és elbeszéltem nekik a mit hallottam, és kértem őket, hogy adják tudtára ezt századaiknak; s mondják meg egyszersmind a derék honvédeknek: hogy én, a fájdalomtól leverve nem szólhatok hozzájok: hanem önök által üzenem nekik: miszerént a szegény elárult haza, és a megcsalatott nemzet nevében fogadják el tőlem a köszönetet hűségükért s önfeláldozásukért, tőlem, ki tanúja valék vitézségüknek, hűségüknek és bátorságuknak, ki tanúja s egyszersmind részes társa valék gyötrelmeiknek s szenvedéseiknek - fogadják egyszersmind köszönetemet irántami hűségükért, tiszteletük és szeretetükért; és kérem őket, küzdjek le fájdalmaikat s nyugodjanak meg rajta, ha most más jutalmat nem nyerhetnek ennél, s találják fel vigaszukat azon öntudatban: hogy kötelességeiknek híven megfeleltek! 225 Ha menykő csapott volna le közöttök, vagy ezer ágyú dördült volna meg füleiknél, nem idézett volna elő olly borzasztó hatást közöttök mint e hír. Ki tudná festeni e fájdalomvihart, e kétségbe eső arczokat? elnémult minden, és ott állottunk zokogva, s égő könycseppeket hullatva a nagy sír felett, melly egy nemzet számára ásatott! Mohács, Világos! két nagy sírkövei nemzetemnek, neveitek gyász betűkkel leend bevésve a magyar történetek évkönyveibe! Ott is mint itt aljas önérdek, ott visszavonás itt hitvány árulás ástak sírt nemzetem számára! Ott vér - itt pedig könypatakok folytak, de mellyek égetőbbek voltak a sebeknél, égetőbbek a halálnál! Ott még maradt fenn remény az élőknek, 226 de itt az sem, csupán a kétségbe esés örvénye tátongott előttünk! És most mondjátok meg: mi voltunk-e szerencsésebbek, kik Világosnál sírtunk, vagy azok, kik Mohácsnál meghaltak?! 63
