Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A felvidéki s dunai hadjárat
Itt érkezett meg őrnagyi kineveztetésem: S egyszersmind néhány altisztek is neveztettek ki hadnagyokul a zászlóaljban u. m. Rozemann Antal, Gaál Lajos, Ruder Vincze, Győri István, Bori Károly, Bölcsföldi József, Görög Dániel és Király János. Többek pedig tisztek- és altisztekül újabb zászlóaljakhoz tétettek által. Itt kaptunk ismét mintegy 150 ujonczokat is, ki között néhány kecskeméti fiúk is voltak. \ Junius 8-án estve Ürmény alá érkeztünk, s ott háltunk meg a gyepen. 9-én Mocsonakon által Sempte felé nyomultunk elő, hol megütközvén az ellenséggel, alig egy óráig tartó heves csata után átúztük őket a Vág folyamon. Sebes futással menekültek által a hídon Szeredre, s nyomukban tüstént fellobogott a híd. Ha még csak ekkor is, minden erőnkkel nyomban üldöztük volna őket könnyen átűzheténk a már közellevő osztrák határokon, sőtt rövid idő alatt meg is semmisítheténk minden hatalmukat. 193 - De nem, már ekkor elkezdé Görgei szőni az árulásnak ocsmány cselszövényeit. A felső hadsereget 3 részre osztotta; egy része a Dunán túl Győrnél, más része a Duna és Vág között Szerdahely és Vasárut körül, a harmadik pedig a Vágón innen Ürmény és Mocsonoknál töltötte három hosszú hétig tétlenül, visszahozhatatlanul elvesztegetve drága idejét; a nélkül, hogy egymással összeköttetésben lettek volna; míg az ellenség egész erejét egyesítve, hol egyik hol másik részt támadta meg, mellyek szünet nélkül háborgattatva, csak nagy erőmegfeszítéssel és sok veszteségekkel tarthatták meg álláspontjaikat, a nélkül hogy csak egy lépést előre tenni lett volna megengedve, nem! Mi át űztük Sempténél az ellent a Vágón, és a helyett hogy tovább űzhettük volna őket, vagy legalább Semptét megtartottuk volna vissza parancsolnak bennünket két állomásra egészen Ürménybe; és mind addig ott veszteglünk míg az ellenség ismét át nem jön a Vágón és még nagyobb erővel elfoglalja Semptét, és előbbi állását. És ekkor ismét vissza vezetnek bennünket, és eleibök állítanak, a nélkül hogy egész erőnkkel egy elhatározó csatát kezdettünk volna, tizennégy napig nézünk egymással farkas szemet egyhelyben és egy állásban, küzdve naponként hasztalan előőrsi csatákat, egy nap mint más nap, a nélkül: hogy vagy ők vagy mi csak egy lépést is előre vagy hátra haladtunk volna. Melly szünet nélkül tartó apró csatározásoknak csupán az a haszna volt, hogy több embereink áldozatul estek; és honvédeink türelme s harcz vágya csüggedt általuk; holott tapasztaltuk: hogy ha egész erőnket használnók ellenök, ők ismét tüstént elfutnának. 194 De híjában, időt kellett nékiek adnunk, hogy minden erejöket össze szedhessék s seregeiket még Olaszhonból is oda hozhassák. És ezt mind Görgei tette, csupán Kossuth és a nemzetgyűlés elleni boszuból, mivel észre vette, hogy mást akarnak helyébe fővezérnek tenni. Nyomorult hiúság! Személyes bosszúból, egy nemzet boldogságát eljátszani! 195 Kevés az, mit még feljegyezhetek - ármány és árulás üldözött ezentúl bennünket mindenütt; - önként feladott csaták hosszú sora az! 196 55
