Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

testületének és másoknak jogosan járó dolgokat megfizetni el ne mulaszd. Saját elhatározásunkból, biztos tudásunk alapján, apostoli tekintélyünkkel jelen soraink erejével így rendelkezünk... Kelt városunkban, Viterbóban, 1528. január 8-án, pápaságunk 5. évében." Wadding azt állítja az 1525-ös évnél, hogy Frangepán Ferenc a római rendtartományhoz tartozott.

10 IV. Úgy látszik, hogy Torquatus János erre a Frangepánra céloz, mikor Katzianer János krajnai kapitánynak 1530. november 14-én a következőket írja:

11 „...Megtudtuk, hogy az a fráter Czattini, János vajda híve, kalocsai és bácsi érsek, annak valami dolgában a tenger felé utazott." Mert az biztos, hogy Frangepán érsek Szapolyai legnehezebb követségeiben vett részt. Schmitth megemlíti azt a követséget, amelyet Lengyelországba, Zsigmond királyhoz vezetett - eredménytelenül.

12 Zermegh pedig leírja egy másik követjárását, amely V. Károly császárhoz vitt:

13 ,Jizek után János gondolkodni kezdett, hogyan lehetne szilárd békét létesíteni Ferdinánddal; nem mutatkozott semmi más kényelmesebb és rövidebb út, mint ha Károly császár szerepelne közvetítőként. Elküldi a ferences rendbe tartozó gróf Frangepán Ferenc kalocsai érseket Károly császárhoz Spanyolországba, azzal az üzenettel, hogy teljesen az uralkodó igazságosságára bízza, mi t akar végezni az ő és testvére, Ferdinánd közötti béke ügyében, csak tisztességét és méltóságát ne sértse. A követ a kapott utasítással elindul. Spanyolországban fölkeresi a császárt; rendben előadja, amit János mint követre reá bízott. Mikor a császár megértette, hogy János nem idegenkedik a megegyezéstől, szívesen vállalta az ügy rendezésének a feladatát és jóindulattal ezt válaszolta: rajta lesz, hogy a két meghasonlott fejedelmet békére és egyetértésre vezesse. Nemsokára követséget fog küldeni ebben az ügyben testvéréhez Ferdinándhoz és buzgón inteni fogja arra, hogy ne vonja ki magát a jóindulatú, békés megegyezés alól. A kalocsai érsek a feleletet megkapva visszatért királyához. Károly, ahogy megígérte, György lüttichi püspököt küldi követséggel Ferdinándhoz." Ezután Zermegh egyvégtében elbeszéli, mi történt egészen a béke megkötéséig, melynek Frangepán vetette meg alapjait. Ámde Istvánffy egyrészt a fenti követet „János lundi érsek"-nek nevezi, másrészt azt írja, hogy a béketárgyalás akkor meghiúsult, melyet a következőképpen beszél el:

14 „Megérkezett oda (Pozsonyba) Ferenc kalocsai érsek is, aki nemrég tért vissza a császártól Spanyolországból; vele voltak követtársai: Brodarics, Laski és Werbőczi, akiket János 10 L. Wadding: Annales XVI. 205. 11 Katona: História eritica XX. 605. L. ETE II. 75. lev. 74-75. Torquatus téves információt kapott, ugyanis ekkor Frangepán Lengyelországban volt. Vö. Sörös: Frangepán Ferenc 441-442. 12 Schmitth: Episcopi Agrienses II. 326. Frangepánt még 1527-ben Lengyelországba küldte Szapolyai Brodarics Istvánnal együtt, azzal a kéréssel, hogy Zsigmond lengyel király engedje meg katonák toborzását királysága területén. Követségük sikertelen volt, a lengyel uralkodó - nyilván azért, mert nem akarta a Habsburgokat magára haragítani - visszautasította a kérést, sőt megtiltotta alattvalóinak, hogy Szapolyai zászlaja alá álljanak. L. Frangepán Ferenc 1532. augusztus 17-én írott levelét, ETE II. 181. lev. 205.; Sörös: Frangepán Ferenc 435-436.; ill. Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése. Magyar História sorozat. Bp. 1979. 20., 32. 13 J. G. Schwandtner: Scrip tores rerum Hungaricarum veteres et genuini. I—

III. Bécs 1746-1748. II. 405. 14 Istvánffy XII. 127. 11