Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

ugyanis Budát ostromzárral szorongatták, Nádasdy

156 elfoglalta az ellenség adonyi, földvári és paksi erődítményeit és magyar katonákat rakott beléjük.

157 Miután azonban ő visszatért társaival a budai táborba - Istvánffy elbeszélése szerint

158 - „a szabad katonák, akiket hajdúknak is nevezünk, e várakból kivonulva Tolnát, az egykor híres várost... elfoglalták és az ottani török házakat kirabolták. Ezután tüzkakast vetettek Kalocsára, mely város híres volt az érsekségéről, ékes templomáról és két igen magas tornyáról, de ekkoriban már nagyobbrészt rácok és törökök lakták. Miután az egész várost porig égették, a hajdúk összegyűjtötték a hatalmas zsákmányt és visszatértek a várakba." A tűzvész után a templom csupaszon, tető nélkül lassanként alaktalan romhalmazzá változott; de maga a város se tudott ezentúl erőre kapni. Ezért a száműzöttként élő érseket a győri egyház jövedelmeiből kellett segélyezni. E jövedelmekkel kapcsolatban hozták 1604-ben a VIII. törvénycikket, amely így szól: „...Pápához: egész Sopron vármegye... kivéve hetesi Pethe Márton kalocsai érseknek, a győri püspökség kormányzójának és helytartónak a birtokait, melyek Sopron és Vas megyében fekszenek."

159 XXXI. Bár Pethe ezekben a vármegyékben gazdag jövedelemre tett szert, mégis leginkább a szepesi prépostságban lakott, mivel ottani munkájára az igaz vallás érdekében, az újfajta tévelygések ellen, nagyobb szükség volt. Hogy ezt minél sikeresebben elvégezhesse, Rudolf magyar és Zsigmond lengyel királytól is oklevelet kapott, melyek igen széles körű hatalmat adtak neki a szepesi egyházak meglátogatására és arra, hogy a protestáns lelkészek helyére katolikusokat tegyen. A lengyel király levelét a következőképpen fogalmazták:

160 „Zsigmond... a főtisztelendő kalocsai érsek úr, akinek egyházmegyéjébe a mi tizenhárom szepesi városunk tartozik,

161 értesített 156 Nádasdy Ferenc (1555-1604) Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya gyermeke, a 15 éves háború legendás hadvezére, akit kortársai „Fekete bégnek" neveztek. 157 Erre azért volt szükség, mert a Buda felmentésére érkező boszniai pasa Adonynál akart hidat veretni a Dunán. L. Veress Endre: Buda és Pest 1602-1603-iki ostroma. In: Hadtörténelmi Közlemények 11 (1910)52-79., 388-417. 70. 158 XXXVIII. könyv 512. Tévedés, valójában a 33. könyvből származik az idézet (az oldalszám helyes). 159 L CJH 1526-1608. 946. A törvénycikk azt szabályozza, hogy az egyes végvárak mellett mely területek jobbágyságának kell ingyenmunkát (labor gratuitus) végezni. Ezt jelenti a „Pápához" kifejezés, azaz Pápa végvárhoz volt rendelve egész Sopron vármegye jobbágysága, kivéve (többek között) Hetesi Pethe Márton birtokait, amelyek - ezt már nem idézi Katona - az érsek Kesző nevű várához voltak számítva. Az ingyenmunkára l. Sinkovics: Magyarország története 433-434. Katona fogalmazása kissé megtévesztő: a győri egyházmegye birtokait nem 1604-ben (és nem Kalocsa feldúlása miatt) kapta meg Pethe Márton, hanem, mint győri püspök, majd adminisztrátor bizonyára 1598 óta bírta azokat, ugyanis 1600. évi kalocsai érsekké való kinevezése ellenére megtartotta korábbi egyházmegyéjét. 160 Wagner: Analecta III. 96. 161 Arról a tizenhárom szepesi városról van szó, amelyet 1412. november 8-án Luxemburgi Zsigmond magyar király elzálogosított II. Ulászló lengyel királynak. A tizenhárom város - Igló, Leibic, Durand, Ruszkin, Béla, Ménhárd, Szepesszombat, Strázsa, Matheóc, Felka, Poprád, Olaszi és Váralja továbbá még három szepességi város (Lubló, Podolin és Gnézda) csak 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor került vissza Magyarországhoz47