Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

figyelmezteti őt arra, hogy ne engedje tovább sápadtan sorvadozni

120 a vallást Magyarországon. E célból, amint a bíbort megkapta, első kegyként a turóci prépostságot kérte Rudolftól a Jézus társasága számára és meg is kapta. Socherus így adja ezt elő:

121 , ,Mikor a bíboros az osztrák hercegeket a mi Szent Annáról nevezett házunkban királyi pompával lakomán látta vendégül, így szólt: egy van csak hátra, hogy ama nap örömét teljessé tegye; az, hogy kérje a fenséges vendégektől, amit már régen forgat elméjében és ami igen hasznos lesz egész Magyarország, de a katolikus vallás számára is. Ez pedig nem más, mint hogy vele együtt kezdeményezzék a császárnál, hogy az éppen akkor (Radéczy István halálával) üresedésben levő turóci prépostságot a Jézus társaságának juttassák egy kollégium alapítása céljából. Azok beleegyeztek, majd György Rudolfnak írt levelében a következő hatásos érveléssel élt: minthogy a császár segítségével jutott erre a méltóságra, első kegyként ne tagadja ezt meg tőle, hanem többi jótéteményét tetézze egy újabbal. Rudolf nem is késlekedett. A magyar tanácsban tárgyalásra kerülő ügyet szinte mindenki helyeselte, olyannyira, hogy úgy vélték, még nekik kell köszönetet mondani a császárnak, amiért ezt előterjesztette."

122 Egy ez évi oklevél záradékában Draskovich így szerepel az új címmel:

123 „Kiadva Krisztusban tisztelendő atyánk, Draskovich György úr, a római anyaszentegyház áldozópap-bíborosa, kalocsai érsek, győri adminisztrátor és ugyanazon helyek örökös főispánja, tanácsosunk és udvari főkancellárunk kezével, prágai királyi várunkban, az Úr 1586. évében, augusztus 17én..." Mindazonáltal Draskovich - Istvánffy szerint

124 - „nem sokáig örvendhetett ennek a nagyszerű méltóságnak, amit kapott. Alig két évet töltött el ebben a hivatalában, amikor a pápa Rómába hívta. Miközben az útravalók elkészítésével és római útjának költségvetésével foglalatoskodott, súlyos vérhas döntötte le lábáról és 62 éves korában meghalt. A császár és a magyar főurak nagy fájdalommal hallották a hírt, mert kiváló testi-lelki tulajdonságaiért igen szerették őt." Timon 1588. január 31-re teszi halálának időpontját,

125 de Rudolf negyedik, 1588. január 28-án kelt dekrétumában már az áll, hogy a kalocsai érseki szék üresedésben van, és maga a sírfelirata is 1587-re teszi 120 Katona a bíbor színnel és a latin „paliere" (sápadtnak, betegnek lenni) igével alkot nehezen lefordítható szójátékot. 121 Socherus: História Provinciáé Austriae 337. 122 Draskovich György kérése a turóci prépostságot illetően hamarosan teljesült: Rudolf császár már 1586. május 19-én aláírta a az alapító oklevelet, melyben a javadalmakat a Jézus társaságra származtatta át, azzal a kikötéssel, hogy ezek jövedelméből kollégiumot kell emelni. A rend 1586. júniusában átvette a prépostságot, majd 1593-ban a kollégiumot is megalapította a javadalmakhoz tartozó Váralján, amelyet később a biztonságosabb Sellyére költöztettek át. A jezsuiták turóci működésének a Bocskai-felkelés vetett véget: miután a Társaság tagjait a fejedelem csapatai elűzték rendházaikból, Bocskai Révay Mártonnak adományozta a prépostságot. Az 1606-os bécsi békében, ill. az 1608-as országgyűlésen pedig kimondták, hogy a jezsuitáknak Magyarországon fekvőjószágaik és birtokjogaik nem lehetnek. L. Bécsi béke 8. pont (CJH 1526-1608 964.), ill. 1608:VIII. te. (CJH 1608-1657 14.). Minderre l. Socherus: História Provinciáé Austriae 338-341.; Velics lászló: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából I-III. Bp. 1912. 85-90. 123 Katona: História eritica XXVI. 245. 124 Istvánffy XXVI. könyv eleje. L Istvánffy XXVI. 363. 125 Timon: Purpura Pannonica 204. 40