Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

70. III. GYÖRGY 1657-től XL VI. «-Szelepcsényi György Prohoncról származott, vékonypénzű, de nemes szülőktől. Pázmány 1627-ben tanulás céljából Rómába küldte; miután visszatért hazájába, 1634 körül beválasztották az esztergomi papok szentséges tanácsába,

274 majd 1638-ban földvári apát lett. Először a veszprémi püspökséget nyerte el 1644-ben,

275 ezután a nyitrait 1648-ban,

276 majd a nyitrai megtartásával 1657-ben a kalocsai,

277 1666-ban pedig az esztergomi érsekséget kapta meg. Kétszer járt követségben a budai pasánál, háromszor volt Bizáncban, kétszer Erdélyben és Lengyelországban;

278 sok veszedelmet elszenvedett hazája üdvéért. 1657-ben vállalta a követséget II. Rákóczi Györgyhöz, aki Lengyelországot akarta megtámadni. Kazy ezt így adja elő:

279 „Lipót, hogy enyhébb eszközzel állítsa meg Rákóczi lengyel hadjáratát, Szelepcsényi György kalocsai érseket küldi hozzá levéllel, hogy tettekkel és intésekkel mérsékelje a meggondolatlan és rossz jelekkel induló háború hevét. Szelepcsényi még Sztrijben találta őt, ahol az ügyeket intézte. És, mivel éles eszű, kemény szavú férfi volt, olyan beszédet tartott előtte, hogy meg kellett volna hajolnia, ha a mélységes uralomvágy ki nem szorított volna minden józanabb megfontolást a lelkéből. Mikor észrevette, hogy üdvös tanácsait elveti és 274 Azaz esztergomi kanonok lett. Kollányi szerint 1636. január 3-án nevezték ki. L. Kollányi: Esztergomi kanonokok 245. 275 Katona felsorolása hiányos: nem számítva a kisebb javadalmakat és címeket, Szelepcsényit 1642-ben növi címzetes püspökké, majd 1643-ban csanádi, valamint még ebben az évben pécsi püspökké nevezték ki. L. Koller VU. 24-25.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 245. 276 Az 1648. április 18-án kelt kinevező oklevelet l. Királyi Könyvek 10.97. 277 Kalocsai érsekké 1657. május 21-én nevezték ki. L. uo. 12.1. 278 Ezt a felsorolást eredetileg I. Lipót 1666. január 15-én kelt oklevele tartalmazza, melyben esztergomi érsekké nevezi ki Szelepcsényi Györgyöt. Az oklevelet l. uo. 13.172. A követségek időpontja és célja nagyjából meghatározható. Szelepcsényi 1644-ben járt (többször is) a budai pasánál, ahol megbízása szerint le kellett beszélnie őt I. Rákóczi György támogatásáról, aki ekkor indított háborút III. Ferdinánd ellen. L. Koller VII. 24. A Portán először 164l-l642-ben volt Izdenczy András kíséretében, aki a törökökkel való békekötést készítette elő (l. Meszlényi: Szelepcsényi prímás 217.), majd 1643 április-július között (l. Веке Antal-Barabás Samu: I. Rákóczi György és a Porta. Levelek és okiratok. Bp. 1888. 619-620.), végül pedig 1643-1644 fordulóján (l. uo. 635.). Bonyodalmakkal teli portai útjaira még l. Takáts Sándor: Szelepcsényi György a portán. In: uő: A régi Magyarország jókedve. III. 2. kiad. Bp. é. n. [1929] II. 235-246.; Juhász: Csanádi püspökség (1608-1699) 35-39. „Erdélyi követségnek" tekinthető I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez való küldetése 1657-ben (valójában ekkor Rákóczi nem Erdélyben tartózkodott), ugyanis I. Lipót császár azzal bízta meg, hogy próbálja meg visszatartani a fejedelmet a lengyelországi hadjárattól (más erdélyi követsége nem ismeretes). Erről ír Katona is, l. alább. Lengyel követ alighanem 1649-ben volt, mivel III. Ferdinánd 1649. évi dekrétumának 28. cikkelyében másokkal együtt őt jelölték ki, hogy Lublónak és a tizenhárom szepesi városnak a Lengyel Királyságtól való visszaváltásáról tárgyalásokat folytasson. L. CJH 1608-1657 540. Más lengyel követsége nem ismert. 279 Kazy: História Vu. 201. 69