Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

legtöbben megborzadtunk, attól félve, hogy itt cselekvési és szólási szabadságunktól megfosztva, teljesen elnyomnak bennünket. De a nagy és jóságos Isten egy igazi hazafit, a magyar korona szilárd hívét egyházi méltóságba helyezte, aki a magyar törvényekre támaszkodva bölcs véleményével kiragadott minket válságos helyzetünkből."

481 Más forrásból tudom, hogy az egyházi férfi, akire itt céloz, de nem nevez meg, a kalocsai érsek volt.

482 Amikor a magyar főemberek a miniszterek azon előterjesztésére, „hogy ezentúl a magyarokat is az osztrák törvények szerint kormányozzák", megdöbbenve, szótlanul álltak, ez a férfi nem habozott előadni a császárnak: „ez a mód egyáltalán nem szolgál annak elérésére, amit a magyar karoktól követeltek; a főemberek ezen összehívása törvénytelen volt, nemcsak azért, mert a törvényekkel ellenkezik, hogy nagy fontosságú dolgokról az országon kívül tanácskozzanak, hanem azért is, mert csak az országgyűlésre tartozik, hogy szilárd és örökké tartó rendelkezéseket szentesítsen; a küldöttek hozzájárulása erre egyáltalán nem elegendő, mert hatalmuk nem terjed többre, mint a törvényekkel megegyező határozatokra és szentesítésekre; ők abba, ami a törvényekkel ellenkezik, a vármegyék nevében semmi módon bele nem egyezhetnek, sem új törvényeket nem alkothatnak; a nemességet jogaiból kivetkőztetni vagy egy szabad nemzetet szolgaságba hajtani igen veszedelmes kísérlet a végtelen bajok szövevénye miatt, amelyet ez a bánásmód maga után vonhat; ha a rendkívüli adókról kellene tárgyalni, erre semmi sem célravezetőbb, mint hogy országgyűlést hirdessenek és az előterjesztésről közösen tanácskozva döntsenek; a közös egyetértés szilárd, törvényes és örökös határozatokat szül; ezek helyett a bécsi összejövetelen tett szentesítések mindig semmisek és hatálytalanok lesznek."

483 Széchényi szókimondásával 481 Az itt olvasható - Katona által latin nyelven közölt - szövegrész Károlyi Sándor magyarul írt önéletrajzából való, amit valószínűleg maga Katona fordított le, meglehetősen leegyszerűsítve Károlyi szavait. Az eredeti magyar szöveget l. Gróf Károlyi Sándor: Önéletírása és naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a szathmári békességről írt munkája. Kiadta Szalay László. I-II. Magyar Történelmi Emlékek IV-V. I. 45. 482 Katona: História eritica XXXVI. 2013. sz. Oldalszám: 418-419. Katona az idézett helyen arról ír, hogy Széchényit 1703-ban követté választották a kurucokkal való tárgyalásra, továbbá közli az alább olvasható részletet az érsek 1696. évi bécsi szerepléséről, melyre l. a 484. jegyzetet. 483 Katona ezt az idézetet az „Histoire des revolutions de Hongrie" с. műből (teljes címet l. a rövidítésjegyzékben) vette át (l. Histoire I. 432-433). E hatkötetes (más kiadásban kétkötetes) munka első négy darabja a magyar történelem rövid összefoglalását, valamint a Rákóczi-szabadságharc béketárgyalásaira vonatkozó dokumentumokat és más iratokat tartalmaz, míg az utolsó két kötetben II. Rákóczi Ferenc emlékiratai, továbbá a tévesen Bethlen Miklósnak tulajdonított, de Dominique Révérend-től származó „Emlékiratok" kaptak helyet. Az első négy kötet szerzője bizonyíthatóan Brenner Domokos, aki 1704-1705-ben Széchényi Pál titkára volt, majd a kurucokhoz való átállása után szepesi prépost és II. Rákóczi Ferenc diplomatája lett. Brenner műve Katona számára elsőrendű forrás, melyet ebben az életrajzban igen sokat idéz, ugyanis az érsek egykori titkára és leveleskönyvének vezetője az Histoire lapjain bőségesen foglalkozik Széchényi 1703-1705 közötti békekövetségével és idézi - részben eredeti latin nyelven, részben franciára fordítva - az azzal kapcsolatos iratokat, illetve leveleket. Am az érsek részben Brenner által vezetett leveleskönyvéből (l. OL Széchényi cs. It. VII. kötet 2. cs.), valamint a részben ezen, részben más fennmaradt kéziratokon alapuló, Széchényi György és Széchényi Pál leveleit tartalmazó, Miller Jakab Ferdinánd által készített szövegkiadásból (J. F. Miller: Epistolae Archiepiscoporum... I-II. 1807.) kiderül, hogy az egykori 97