Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

LX. Lipót császár, hogy Kollonich nagy érdemeit megjutalmazza, először a győri püspökséget adományozta neki 1685-ben,

460 majd a bíborosi kalapra ajánlotta XI. Incének, többek között az alábbi szavakkal: „...teljes egészében olyannak tartjuk a mi tisztelendő, alázatos, szeretett hívünket, az eddig a bécsújhelyi püspökséget kormányzó, most azonban győri püspökké kinevezett Kollonich Lipótot, mint aki éppen nemrég adta fényes bizonyságát bátorságának, valamint a lelkek üdvére és a keresztény állam megőrzésére irányuló buzgalmának, amikor nemcsak az örökös tartományainkban dúló pusztító ragály idején állt szilárdan, halált megvetően a rábízott nép mellett hűséges pásztorként, hanem a legutóbbi ostromkor önként bezárkózott Bécs városunkba, a katonákat, polgárokat és mindenki mást hősiességre s a leghevesebb küzdelemre ösztönözte szóval, példamutatással és jóindulattal; sokakat saját vagyonából segélyezett ínségében és szükségében. Továbbá máskor is mindig, amióta egymást követően a bécsújhelyi és nyitrai püspökség élén állt, oly istenfélelemről, oly szentséges életről, erkölcsi feddhetetlenségről, valamint a katolikus vallás terjesztésének oly kielégíthetetlen buzgalmáról tett tanúbizonyságot, hogy senki sincs, akit jogosan eléje helyezhetünk..." Ilyen indokokra a pápa Kollonich Lipótot felvette a bíborosok kollégiumába 1686. szeptember 2-án, aznap, melyen Lipót császár győztes seregei elragadták Budát a törököktől. Ince pápa halála után Kollonichot az új pápa megválasztására Rómába hívták, és odautazva a megválasztott VIII. Sándortól az illyriai Szent Jeromosról címzett áldozópap-bíboros címet kapta.

461 Miután visszatért, I. Lipót 1691-ben

462 kalocsai érsekké nevezte ki. Horváth szerint

463 „Budának a török zsarnokság alól történt fölszabadítása után Győrből leutazva elsőnek látogatta meg érseki székhelyét és a barbároktól itt hagyott üszkös romok között kápolnát emelve az oltárnál fölajánlotta Istennek a vértelen áldozatot. Miután az ő égi segítségével a Krisztus bárányait ragadozó törököt elűzték, a jámbor érsek a kereszténység iránti buzgalmában a templomokat visszaadta törvényes pásztoraiknak, a pásztorokat pedig a templomoknak. Ezekből vagy újakat építtetett, vagy kijavíttatta azokat, amelyek összedőltek; amelyeket pedig kifosztottak, azokat ellátta az istentisztelethez és a szent szolgálathoz szükséges fölszereléssel." Ez tehát az érsek, aki az egyházmegye szétszéledt báránykáit, mint egy hajótörés menekültjeit szorgalmasan összegyűjtötte és amennyire az idő szűke engedte, alkalmas pásztorokkal látta el. Azt a mintegy ötszáz, nemzetiségre való tekintet nélkül összeszedett, árva és gyámoltalan gyereket ide hozta át, majd élelmezte őket és gondoskodott további sorsukról, hogy a kipusztított vidéket új telepesekkel gyarapítsa. Ezeknek a török pusztításból megmaradt, összegyűjtött és istápolt gyermekeknek utódaiból olvadt össze legnagyobb részben ennek a városnak és egyházmegyének a népe. így Kalocsa Kollonich érseknek köszönheti új arculatát.

464 460 Az 1685. március 21-én kelt kinevező oklevelet l. Királyi Könyvek 18.154. 461 Kollonichot valóban 1686-ban nevezte ki XI. Ince bíborossá, ám a bíbornoki kalapot hivatalosan csak 1689. november 11-én nyerte el az újonnan megválasztott VIII. Sándor pápától. L. Maurer: Cardinal Leopold 204., 239.; Adriányi: Katholische Erneuerung 87-89. Mint Katona közléséből kitűnik, csak ekkor kapta meg a bíborosi címét is (presbyter cardinalis S. Hieronymi Illyricorum). 462 Tévedés, l. a 447. jegyzetet. 463 Horváth: Natales 170. 464 Katona közlését más források nem erősítik meg. Kalocsa XVIII. századi benépesülésére és 91