Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
egészében mindig a jezsuita atyáknál maradjon. Kelt... június 21-én, az Úr 1650. évébben." Püsky neve sok királyi oklevél záradékában szerepelt, I. Lipót koronázásán pedig, 271 1655. június 27-én, a kalocsai érseket illető feladatokat végezte. 272 1657-ben költözött az égiekhez. 273 271 /. Lipót (1640-1705) magyar király (1655-1705) és német-római császár (1658-1705). 1655. június 27-én koronázták magyar királlyá Pozsonyban. 272 Katona e kijelentésénél arra az anonim szerző által irt és részeiben általa is közölt egykorú kéziratra támaszkodhatott, mely I. Lipót koronázását írja le és amelyben valóban szerepel a kalocsai érsek, mint a szertartás résztvevője. L. Katona História eritica XXXII. 783-789. 273 Püsky János (1597-1657) a Baranya megyei Szederkényben született nemesi családból. Tanulmányait a nagyszombati jezsuita kollégiumban, majd Olmützben és Grazban, ugyancsak jezsuitáknál folytatta, végül a római Collegium Germanicumban fejezte be. Ezután egy ideig Napragi Demeter udvarában tartózkodott Győrött, az érsek halála (1619) után pedig Pázmány Péter mellé szegődött, aki 1622-ben esztergomi kanonokká emelte. Ezután újabb javadalmakat kapott: 1628-ban tornai főesperes, majd szenttamási prépost, két évre rá pedig szkalkai javadalmas apát lett. 1632 elején fontos diplomáciai küldetésben vett részt Rómában Pázmány oldalán: az érsek feladata az volt, hogy a pápát a Habsburgok nagyobb mérvű támogatására és a II Ferdinánd elleni svéd-francia szövetség felbomlasztására rábeszélje. A követségre l. Franki: Pázmány Péter III. 3-56. 1637. november 19-én a király csanádi püspökké nevezte ki, de továbbra is a nagyszombati érseki udvarban maradt, ahol az új egyházfő, Lósy Imre segédpüspökeként és helynökeként tevékenykedett. 1643. július 6-án váci püspökké nevezte ki az uralkodó, ő pedig Nógrád várában, az egyházmegye ideiglenes székhelyén rendezkedett be. Am 1644-ben először a török, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadai elől kellett menekülnie, így végül királyi engedéllyel Komáromba ment. Még ebben az évben a nyitrai püspökségbe helyezték át, ahol első dolga volt a jezsuitáknak adományozni a szkalkai apátságot, amivel viszont magára haragította az apátságra szintén igényt tartó nyitrai káptalant. 1647-ben részt vett az országgyűlésen, ahol a nádor mellé fellebbezési bíróvá nevezték ki (l. 103. te. CJH 1608-1657 490.), továbbá - Telegdi Jánoshoz hasonlóan - a sziléziai és morva határ ellenőrzésére és kiigazítására jelölték ki (70. te. I. uo. 468.). Emellett még másokkal együtt vámügyekkel is megbízták (91. te. I. uo. 482.). 1648-ban lemondott a nyitrai püspökségéről; még ebben az évben újra váci püspökké nevezték ki és részt vett az ez évi nagyszombati zsinaton is. 1649-ben elnyerte a kalocsai érseki címet, majd egy évre rá (érseksége megtartásával) a győri püspökségbe helyezték át (1650). Mint győri püspök, egyházlátogatást végzett a székeskáptalanban és az egyházmegyében. 1657-ben halt meg Győrött: a székesegyházban temették el. Püsky Jánosról, mint kalocsai érsekről megjegyzendő, hogy feltehetőleg ő is folytatta elődei birtokvisszaszerző tevékenységét. 1650 környékéről ugyanis fennmaradt egy részletes összeírás az érsekség falvairól és azok adóiról, amely 179 helységet és 2500 forint várható bevételt tartalmazott. L. Molnár: Kalocsai érsekség 143. Püsky János személyére még l. Episcopatus Nitriensis 175-178., 362-363.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 225-226.; Cserenyey István: Néhány adat a nyitrai püspökség XVII. századából. In: Religio 71 (1912) 293-294.; Chobot II. 571-573. Juhász: Csanádi püspökség (1608-1699) 29-33.; Szarka: Váci egyházmegye 31-33. et passim; Váci Egyházmegyei Almanach 161-162.; Győregyházmegyei Almanach 52. 68
