Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

érsek címével tisztelte meg és a következő oklevelet állította ki neki:

178 „Rudolf... jóindulattal megfontolva, hogy Isten tiszteletének hirdetésére, és a szent katolikus egyház által tanított és vallott igaz hitnek fönntartására és terjesztésére - az ádáz török seregek fenyegetése és a mostanában széltében virágzó sok eretnekség közt - semmi megfelelőbb és szükségesebb eszköz nincs, mint hogy Isten egyházát derék és jámbor szolgák, az istentisztelet szükséges eszközei, tartsák kezükben és kormányozzák; erről mi - elsősorban országainkban, tartományainkban, melyeknek Isten kegyelméből vagyunk az élén, - minden igyekezetünkkel gondoskodni próbáltunk. Mivel tehát Magyarországon a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak közül az egyik metropolitai egyház avagy érsekség néhány év óta törvényes pásztor nélkül áll és jelenleg is üresedésben van, nem akartunk tovább késlekedni azzal, hogy számára alkalmas vezetőt és főpapot keressünk. Ezért jóságosan tekintetbe véve a mi kedvelt hívünk, tisztelendő Szuhay István, azelőtt egri, most pedig választott nyitrai püspök, magyar kamarai elnökünk és tanácsosunk kiváló műveltségét, nem közönséges tudományos képzettségét, élete és erkölcsei feddhetetlenségét, továbbá más erényeit és lelki adományait, melyekkel az isteni akarat őt felékesítette, ahogy azt mi már több éve személyesen megtapasztaltuk; de nem feledkezve meg különleges érdemeiről sem, melyeket köz- és magánügyeinkben végzett szolgálatokban, kivételes és nagyfontosságú ügyekben és megbízatásokban, valamint a fent említett hivatalban szerzett és ezekkel igen kedvessé tette magát előttünk, őt a mondott nyitrai egyház püspöki tisztéből, melyet kegyes adományunkból nemrég nyert el, de amelyet továbbra is az ő kormányzása alatt hagyunk, áthelyezzük és beiktatjuk a kalocsai-bácsi kánonilag egyesült egyházak fent említett érseki tisztébe, mely néhai főtisztelendő hetesi Pethe Márton, azon érsekség utolsó, igazi, törvényes és közvetlen birtokosának halálával jogilag és ténylegesen üresedésben van, továbbá királyi főkegyúri jogunknál fogva, amellyel a magyar királyság és az alája tartozó részek összes egyházaiban és javadalmaiban a néhai dicső magyar királyok szokása és boldog emlékű elődeink példája nyomán teljes joggal rendelkezünk, a kalocsai érsekséget bárhol, Magyarország és a kapcsolt részek bármelyik megyéjében fekvő, a kalocsai érsekséghez tartozó vagy őt illető összes várával, városával, mezővárosával, falujával, jószágával, birtokával, minden egyéb tartozékával és birtokjogával együtt, beleértve minden jogot, szabadságot, kiváltságot és bármi más előnyt, akárhogy nevezzék is, neki adni és juttatni szándékoztunk; ezenfelül megadjuk neki és reá ruházzuk a mi királyi főkegyúri jogunkat, hogy arra alkalmas és érdemes személyeknek adományozhasson minden olyan javadalmat, méltóságot, kanonokságot, és karhivatalt, melyek magában a kalocsai érseki egyházban, sőt a társasegyházakban vannak, illetve ahhoz tartoznak, de időközben valami oknál fogva megüresednek; sőt jelen írásunk erejével is adományozzuk és juttatjuk. Amiért is nektek, híveinknek, a kalocsai érseki egyház tisztelendő káptalanjának és más hozzá tartozó társaskáptalannak jelen sorunkkal erősen meghagyjuk és rendeljük, miszerint mostantól a jövőben nevezett Szuhay Istvánt, igazi, törvényes és vitathatatlan érseknek és főpásztornak tartsátok, továbbá törvénykezésének minden megengedett és szokott ügyben bármilyen módon engedelmeskedjetek..." Mivel Bél azt állítja, hogy Szuhay 178 Katona: História eritica XXVIII. 721. Az irat október 5-én kelt. L. uo. 52