Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

halálát: „Draskovich Györgynek, a római anyaszentegyház Coelius-hegyi Szent Istvánról címzett áldozópap-bíborosának, kalocsai érseknek, győri püspöknek és főispánnak, ő császári és királyi felsége magyar tanácsa helytartójának, volt pécsi püspöknek, a trienti zsinat követének, zágrábi püspöknek, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia bánjának, magyar kancellárnak, nagybátyjának emeltette Draskovich György

126 győri püspök... Meghalt 1587. január 31-én."

127 126 Draskovich György (1599-1650. október 28.), a hasonló nevű bíboros érsek unokaöccse volt. 1630ban váci, majd 1635-ben győri püspök. О telepítette le a jezsuitákat Sopronban, továbbá helyreállíttatta a győri székesegyházat. Minderre l. Győregyházmegyei Almanach 51-52. 127 Trakostyányi Draskovich György Bilina várában született 1515. február 15-én. Családja, a Draskovichok már a XIII. századi oklevelekben is feltűnnek: Dalmáciában és Horvátországban voltak birtokaik. György édesapja Bertalan volt, aki a török hódítás miatt minden jószágát elvesztette. A későbbi érsek édesanyja, miként Katona is említi, Utiesenic Anna, Martinuzzi György nővére volt. Az ifjú Draskovich neveltetését nagybátyja vette kezébe: egy ideig Erdélyben taníttatta, majd Krakkóba és Bolognába küldte, ahol György egyházjoggal foglalkozott. Ezután Rómában tanult egyháztörténetet. 1551-ben megjelent az udvarnál, ahol 1553-ban Ferdinánd a jászói prépostsággal jutalmazta és titkárává nevezte ki. 1555-ben elkísérte Ferdinándot az augsburgi gyűlésre: ekkor a császár a pozsonyi prépostságot juttatta neki. 1557-ben újabb méltóságokat és címeket kapott: a pápa apostoli protonotáriusának, Ferdinánd pedig gyóntatójának és tanácsosának nevezte ki, valamint neki adományozta a pécsi püspöki címet. Püspöksége mellett megtarthatta a jászói és pozsonyi prépostságot, ami természetesen annak tudható be, hogy egyházmegyéje nagyobbrészt a török hatalmában volt, így igen kevés jövedelmet biztosított. 1562-ben utazott a trienti zsinatra: ottani tevékenységéért kapta az uralkodótól a zágrábi püspökséget. Trient után élete hátralevő részét főként a zsinati végzések végrehajtásának, vagyis az egyházreformnak szentelte. Egyházmegyéje ügyeit nagyon a szívén viselte: Kercselich szerint először építtetett iskolát Zágrábban, melynek irányítását az egyházra bízta, papneveldét alapított, továbbá egyházlátogatásokat is tartott. L. Kercselich: História ecclesiae Zagrabiensis 244. Emellett püspöksége alatt kétszer is tartott egyházmegyei zsinatot, ahol a trienti határozatokat igyekezett foganatosítani. 1567-ben horvát-szlavón bánná nevezték ki. 1572-ben megkapta Miksától a kalocsai érseki címet, talán azért, mert az uralkodónak a helytartói tisztség ügyében végül Verancsicsra esett a választása, de Draskovichot is ki akarta tüntetni valamivel Érseki kinevezését a pápa csak 1582-ben erősítette meg. L. Hierarchia catholica III. 172. 1578-ban nevezte ki a király győri püspökké és kancellárrá. Új püspökségében is igyekezett a trienti reformokat végrehajtani: felkarolta a szombathelyi iskola ügyét, jezsuitákat hívott be egyházmegyéjébe, továbbá itt is tartott egyházmegyei zsinatot. Pályafutásának csúcsa a bíborosi rang elnyerése volt, melynek jelvényeit 1586. február 13-án vette át Bécsben; ezután eszközölte ki az uralkodótól a turóci prépostságot a jezsuiták számára, akik később iskolát is alapítottak az uradalomhoz tartozó Váralján. 1587. január 31-én hunyt el. Draskovich György néhány írásos munkát is hátrahagyott. Padovában, 1551-ben jelentette meg művét Kálvin tanai ellen (Confutatio eorum quae dicta sunt a Ioanne Calvino... Padova 1551.), majd 1561-ben Leríni Vince hitvitázó művét fordította magyarra (Igen zep kenyv... Bécs, 1561.). Emellett még megjelent néhány Trientben mondott szónoklata nyomtatásban (l. a 88. jegyzetet), ill. kiadta az 1579-es szombathelyi zsinat jegyzőkönyveit és határozatait (l. a 108. jegyzetet). Ami kalocsai érsekségét illeti, nincs nyom arra, hogy felvette volna a kapcsolatot egyházmegyei híveivel. Személyére még l. Koller VI. 1-191.; Révész Imre: Kálvin első magyar támadója, Draskovich György és Confutatioja. In: Theologiai Szemle 9 (1933) 3-29.; Jenéi Ferenc: Draskovich György bíboros. In: Győri Szemle 12 (1941) 87-89.; Sopta: Die kroatischen Diözesen 50-55.; Koltai: Szombathelyi zsinat 44-45.; Jozo Sopta: Juraj Draskovic. In: Zagrebacki Biskupi 255-266. 41