Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

amelyeket ebben a leányegyházunkban akartunk végezni, de a véget nem érő egyéb, főleg világi ügyek is igen lefoglaltak minket, melyek minden órában seregestül özönlöttek hozzánk... Nem kételkedünk abban, hogy a végek ügyei nagyon lekötik főtisztelendő uraságodat és hogy nyugtalanítja a katonák zabolátlansága, hiszen tudjuk, milyen nagy tartomány élén áll. Ezek okozzák nekünk is a legtöbb viszontagságot, mert terheiknek elhordozása felülmúlja erőinket. De miután hazánk ilyen szerencsétlen helyzetbe jutott, ha akarjuk, ha nem, közösséget kell vele vállalnunk, és az elkerülhetetlen nehézségeket, melyek alól nem vonhatjuk ki magunkat, ahogy szeretnénk, erős lélekkel és iparkodással kell legyűrnünk. Ne gondolja uraságod, hogy amikor vigasztaljuk főtisztelendő uraságodat, mi magunk nem szorulnánk rá barátaink részéről hasonló vigasztalásra, mivel mindketten szinte ugyanazon sorssal vándorlunk e földi életben, vagyis egyházi és világi tisztségeink napszámosai vagyunk. De még ha csak e kettőnek! Csak a katonai ügyekkel ne kellene foglalkoznunk! Hiszen öregkorunkra semmi más nem jelent számunkra nagyobb terhet, mint ez az egy, vagyis a katonák vezetése és felügyelete. Milyen boldogan megszabadulnánk tőle, ha ez nem lenne egyházunk kárára!... Nagyon örvendünk, hogy uraságod rövidesen zsinatot is tart papságával és dicsérjük, hogy egyházmegyéje papságát sűrűbben meglátogatja, s a legszentebb példákkal és intelmeivel újra és újra erőt ad nekik, hogy az Úr nyája fölött, melyet az örök élet igéjével táplálnak, éberebben őrködjenek és pásztori kötelességük gyakorlása közben el ne szenderüljenek... Nagyszombatban, 1573. január 6-án." Itt Verancsics arról a zsinatról beszél, melyet Draskovich 1574-ben szándékozott tartani; megelőzte ezt a zágrábi 1570-ben és követte egy másik Szombathelyen 1579-ben, miután ezt az igen éberen őrködő püspököt Zágrábból a győri egyházmegyébe helyezték át.

108 XXIII. Az érsekek kölcsönös panaszaiból kiderül, hogy ők nem tolakodtak a világi tisztségekért, mint ahogy egyesek manapság gúnyosan megjegyzik, sőt akaratuk ellenére viselték azokat, mivel ezekre megfelelő és alkalmas embert a világiak közül nem találtak. Egyébként a báni méltóság nem akadályozta Draskovichot abban, hogy a legnagyobb buzgósággal viselje gondját egyházmegyéjének. Ezért Kercselich szerint

109 „Szlavónia Draskovich éberségének köszönheti, hogy az igaz hitben megmaradt; mivel ő nem tűrte, hogy a rómaitól eltérő egyház Szlavóniában jószágokat, méltóságokat, tisztséget, szolgáltatást nyerhessen, ami később törvénybe ment át". Mikor V. (Szent) 108 A trienti zsinat előírta, hogy a püspököknek évente egyházmegyei zsinatot kell tartaniuk. Ezt a határozatot igyekezett Draskovich betartani, amikor zágrábi püspökként kétszer is gyűlésre hívta egyházmegyéje papjait (1570-ben és 1574-ben). E két alkalommal - szintén a trienti végzéseknek megfelelően - kihirdette az egyetemes zsinat intézkedéseit. Miután 1578-ban győri püspök lett, új székhelyén is zsinatot hirdetett meg - 1579. augusztus 2-ra. A püspök a megjelent egyházmegyei papság előtt előtt újból ismertette a Tridentinum legfontosabb intézkedéseit és igyekezett megmagyarázni is őket, valamint elfogadtatta a megjelentekkel az általa hozott zsinati határozatokat, melyek főleg a papok erkölcseinek jobbítását, ill. egyházi teendőik szigorúbb ellátását célozták. Draskovich még ebben az évben összeállította azt a könyvet, mely a zsinat eseményeit és határozatait tartalmazta (Acta et constitutiones synodi Jauriensis... Prága 1579.). Minderre l. Koltai: Szombathelyi zsinat 41-57. 109 Kercselich: História ecclesiae Zagrabiensis 245. 37