Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

FÜGGELÉK Már kikerültek a nyomdából az első és második rész azon lapjai, ahova még néhány okmányt be kellett volna sorolni, melyeket későn közöltek velem. Jónak láttam azokat idecsatolni, mert ez a második rész összevontabb, mint az első; a bírálók véleménye alapján ugyanis néhány adatot kihagytunk belőle. A következő dokumentumokról kell az alábbiakban beszámolnom: Az I. rész 200. oldalhoz: „A kalocsai egyház káptalana valamennyi Krisztushívőnek... üdvöt az üdvösség osztogatójától. Ezen oklevelünk sorával mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy miután Krisztusban tisztelendő László atya, Isten és az apostoli szék kegyelméből ugyanazon egyház érseke, királyi udvari kancellár, velünk együtt előzetesen fontolóra vette, hogy a nevezett kalocsai egyház egy bizonyos Rimaszombat Hont megyei birtokán és a hozzá tartozó részeken, azért mert a nevezett kalocsai egyház Rimaszombattól és másoktól, amelyek ehhez tartoznak nagyon messze esik és mindenkor, de különösen békétlen időkben csekély termést és kis hasznot hoznak, sőt néha semmit sem, és most is csak nagy nehezen lehet valami kis termést betakarítani rajta, velünk hosszasan, behatóan értekezett és az érsek úr, a mi főpapunk, és vele együtt mi is úgy láttuk, hogy valami megfelelő orvosságot kell keresnünk a mondott egyház számára. Úgy döntöttünk, hogy más orvosság erre nem lehet, csak a méltányos csere. így tehát az érsek úr a mi tetszésünkkel, egyetértésünkkel, tanácsunkra és egyhangú szándékunkra, az előbb mondott egyházhoz tartozó nevezett birtok és tartozékai felől a nagyságos férfivel, Tamás úrral, erdélyi vajdával és szolnoki ispánnal, Miklóssal, melléknevén Kónyával, a királynő úrnő asztalnokmesterével; Mihály mesterrel, a pozsonyi egyház prépostjával, akik az előbbi fiai, királyi jóváhagyással, a mondott egyház nevezett birtoka és tartozékai tárgyában a következő méltányos cserét rendelte, tette s velünk megfontolva örökre megerősítette: hogy ugyanazon Tamás vajda, nevezett fiaival együtt, saját birtokaikat, úgymint Gerécet, Tótfalut, Csalánost, Lugast, egy másik Lugast, Buturfalvát, Gyümölcsényt, Venécet, Szurdokot, Lázárfalvát, Tamanát és Szűcsit Bács megyében, valamint Mortovcot, egy másik Gerécet, Pécsket és más hozzájuk tartozókat Szerem megyében, melyeket a királyi felségtől szereztek, összes, bármily néven nevezett haszonvételeikkel és minden birtokrészükkel, Bács és Szerem megyében, bármily címen is tartották eddig, teljes tulajdonjoggal ugyanazon kalocsai egyháznak, melynek valóban hasznosak lesznek mindig háborús és békés időkben, ahogy az érsek úrral megtudtuk s így az érsek úrnak és utódainak adták, átadták és átírták, örök és visszavonhatatlan birtoklásra. Viszont az érsek úr Tamás vajdának és fiainak a nevezett kalocsai egyház mondott Rimaszombat nevű és egyéb birtokait, úgymint Bányát, Pokorágyot, Tiszolcot, Majmot s más bármily néven nevezett ehhez tartozókat, összes tartozékaikkal és haszonvételeikkel együtt teljes tulajdonjoggal adta, átadta és átíratta örök tartásra és bírásra. Ez a kölcsönös csere, annak teljes lefolyása, mindkét mondott fél birtokainak nevével a királyi oklevélben, melynek segítségével a csere létrejött, kölcsönösen megerősítve, bővebben és világos rendben le van írva. Ehhez a cseréhez mi is, mint előrebocsátottuk, teljes beleegyezésünket és hozzájárulásunkat adjuk, a Kispokorágy majorra bírt jogunkat 306