Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

dolgaimat tegyék pénzzé és adják a szegényeknek. A pozsonyi ispotálynak 20 forintot; és ha a fenti tárgyak nem elegendők a kielégítésre, akkor kapjanak ezüst gyertyatartóimból, amíg mindenkit kielégítenek, ahogy mondtam. Kelt Pozsonyban, az Úr 1543. évében, január 22-én." Tehát Frangepán nem 1542-ben halt meg, amint Lazius állítja és nem is azért pártolt át Ferdinándhoz, hogy „a császár ajánlatára elérje a bíborosi tisztet", amit Martinuzzi „vádaskodó levélben vet szemére..." Jovius tanúsága szerint.

54 Föntebb már láttuk, hogy egész őszintén bevallotta, „nem ajándékok, vagy egyéni előnyök csábítására" tette ezt, sőt, kész volt arra is, hogy a püspökséget átadja annak, „akit őfelsége saját maga és az ország számára hasznosabbnak tart." Elpártolásával tehát csak a közjót tartotta szem előtt, mert előre látta a törökkel való szövetség szerencsétlen következményeit. Ez a szövetkezés volt az oka - amint az idézett okmányokból látjuk -, hogy már ekkor elragadták a kalocsai egyházat a keresztényektől és másfél évszázadon át a török iga alatt más egyházak kormányzóinak adott csupán címet. Eck Bálint bártfai iskolamester a következő sírverset írta „gróf Frangepán Ferenc kalocsai érsekről":

55 „Test és lélek szép adománya legyőzni ha tudná vad Párkák fonalát, bősz Jupiter jogait, ebben a pálmát ő vinné, kinek egykor a „megtört búzakenyérből" eredt ősi családi neve.

56 Szinte alig volt nála nagyobb szolgája hazánknak s másért fáradozóbb ember a föld kerekén. Nestóron túltett bölcsként, Cicerón a beszédben, mint jámbor Tituson, és kegyes élte Numán. Szép külsővel vagy ha tekintéllyel vetekedtek, szónokiság volt vagy ősi családfa a tét, senki a régmúlt hőseiből és senki, szavamra, egykorú nem volt, ki joggal elébe került. Ámde a zord végzet mindettől még nem inog meg: íme, a nagy főpap élete szála szakadt. Itthagyván nyomorult éltünk, mint jobbra ki méltó, már gondtól szabadon lakja a mennyei hont."

57 54 P. Iovius: Históriáé sui temporis. Tomi I—II. Bázel 1567. И. XXXIX. könyv 244. 55 S. Weszprémi: Succinta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae biographia I-IV. Lipcse-Bécs 1774— 1787. II. száz II. rész 86. Eck Bálint (14947-1545 után) orvos, humanista író, bártfai iskolamester, majd ugyanitt főbíró. Az alább idézett verse először az általa írt versgyűjteményben jelent meg (Epigrammata Pannóniáé luctui... Krakkó 1544.), majd Weszprémi István is közölte az orvosokról írt életrajzgyűjteményében (Katona erre hivatkozik). A vers kétnyelvű kiadását l. Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. II. száz II- rész Bp. 1968. 210-211. Az itt olvasható fordítás Rihmer Zoltán munkája alapján készült. 56 A jellegzetesen humanista etimologizálás szerint a Frangepán család a római Anicia nemzetségből származik, ugyanis ennek egy tagja Rómában a szegények között kenyeret osztott szét és utódai erről a cselekedetről kapták volna a nevüket (frangere panem - „megtörni a kenyeret"). L. Sugár: Egri püspökök 232. 25