Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

százalékot, tehát 5851 forint 58 és fél krajcárt, magyar királyi udvari kamaránk pénztárába az erődítések céljára ugyanúgy 10 százalékot, azaz 5851 forint 58 és fél krajcárt, együtt 11703 forint 57 krajcárt évenként szabályszerűen fizetni tartozik. Továbbá fönntartjuk magunknak és a magyar királyságban utódainknak minden jogot a káptalani egyházi javadalmak, kanonokságok betöltésére; csak azt engedjük meg a nevezett érseknek, hogy az egyes üresedések pótlásánál, az erről kiadott más jóságos döntéseinkkel egybehangzóan, az alkalmas személyeket kijelölje és alázatosan előterjessze, anélkül azonban, hogy ez a felterjesztés minket és utódainkat bármire is kötelezne... Kelt... az ausztriai Bécsben, 1787. augusztus 21-én." CCXXII. Patachich Ádám volt az első kalocsai érsek, akitől a régi gyakorlatot megszüntetve elvették Bács megye főispáni tisztét. Kollonich se kapta meg, sőt II. József a hétszemélyes tábla társbírói tisztét is elvette tőle, akárcsak a többi egyháziaktól. II. Lipót azonban megint visszaadta. Mikor pedig 1790-ben országgyűlést hirdetett Budára, Kollonich, a meghívására küldött követség vezetője, a következő beszédet intézte hozzá:

1052 „Magyarország és kapcsolt részeinek felségedhez hü karai és rendjei, akiket felséged huszonöt évnyi szünet után ismét összehívott országgyűlésre, mivel mindnyájan személyesen nem jelenhettek meg felséged előtt hódolni, ránk bízták ezt az igen megtisztelő és irigylésre méltó feladatot, hogy nevükben tegyük meg ezt a szolgálatot a legnagyobb alázattal és hódolattal... Semmit sem kívánnak nagyobb hévvel a karok és rendek, mint minél gyorsabban megszerkeszteni az okmányt és felségedet mielőbb meghívni az országgyűlésre; de számtalan nehézség gátolta ezt, melyeknek eredő oka az országgyűlés oly huzamos elhalasztása és alkotmányunknak szinte a sarkából való kiforgatása volt; mivel ezeket emberfeletti küszködéssel részben már legyőztük, részben pedig reméljük, hogy királyi felséged szerencsés megérkezése előtt legyőzzük, a karok és rendek úgy döntöttek, hogy rajtunk keresztül teljes alázattal és hódolattal meghívják felségedet..." Ez volt a fő tárgya a terjedelmes beszédnek. A királynét üdvözlő beszédből többek közt a következők érdemelnek említést:

1053 „Igen jól tudjuk, mennyit használt nekünk, hogy volt anyánk és mennyit ártott, hogy nem volt. Volt valaha anyánk, aki szeretett minket és akit mi is szerettünk. Akkoriban boldogok voltunk; de 40 évi uralkodás után - számunkra korán - elvesztettük ezt a szeretett anyát és könnyeinkkel öntöztük sírját. Aztán kaptunk atyát, egy kiváló lelki és testi képességekkel rendelkező fejedelmet, aki boldogítani akart minket; de nem boldogított, mert nem azon a módon akart bennünket boldogokká tenni, ahogyan mi boldogok akartunk lenni... Akkor nem volt anyánk; ha lett volna, lett volna valaki, aki az atya szigorú igazságosságát szelídségével, jámborságával enyhítette volna..." Abból a beszédből, melyet Ferenc trónörököshöz intézett, főképpen a következők tetszettek:

1054 „...akit nemzetünk megcsodált, mikor a kereszténység ellenségeivel szemben küzdő csapataink közt férfias bátorsággal annyi életveszélynek tette ki magát, azt most az 1052 Acta Comitiorum 96. Az eredetileg magyar nyelvű címet Katona írta át latinra; a teljes magyar címet l. a rövidítésjegyzékben. 1053 L. Acta Comitiorum 100. 1054 L uo. 101. 247