Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

vázolja:

1050 „Egyházában székesegyházi főesperességet létesített; az üresedésben lévő kanonoki helyeket méltányosan és igazságosan betöltötte; egyházmegyéje nagyobb részét kánonilag végigvizsgálta és ahol szükséges volt, üdvös dolgokat léptetett életbe; Károlyfehérvárott a világi ifjúság számára létesített intézetet, melyet a jezsuita atyák korábban már megkezdték, nagyobbrészt a saját költségén teljesen befejezte; a lakóházat, mely azelőtt a jezsuitáké volt, megszerezte a királynőtől a papnövendékek számára; összefoglalva: serényen őrködött a vallás és a haza ügye fölött, majd intézte az állami-egyházi közös ügyeket is, abban a gyűlésben avagy úgynevezett bizottságban, melynek királyi rendelkezésből elnöke volt." Miközben ezekre ügyelt és még nagyobbakat tervezett, személyileg is jószolgálatot tett, mikor a porosz háborúban 66 újoncot állított ki; ezért Mária Terézia kegyéből a váradi egyházba került át. Éppen akkor folytak a budai egyetem fölavatási ünnepségei. Hogy ez minél díszesebb legyen és minél nagyobb az öröm fakadjon szerte az országban, betöltötték az üresedésben álló öt püspökséget. Elsők között volt „gróf Kollonich László, előbb erdélyi, most váradi püspök", akit 1780. június 25-én hirdettek ki Budán. Az erdélyiek fájdalmát Vajkovics Imre fejezte ki abban a beszédben, amelyben Kollonichot Kalocsára érkezésekor üdvözölte. „Az ínségesek amiatt szomorkodnak, hogy elvesztették alamizsnaosztójukat; egy részük a szegények atyját siratja benne, mások az özvegyek oltalmazóját, ismét mások az árvák biztos menedékét és védelmezőjét, megint mások pedig legbőkezűbb mecénásukat. Mivel semmi más módjuk nincs, hogy hálájukat kimutassák, azt az egyet tehetik, hogy jót kívánnak védnöküknek, Istenre bízva a visszafizetést." CCXIX. Hogy mennyire lecsökkent ezen áthelyezés alkalmával a váradi püspökség jövedelme, hányféle húzták szét, érdemes megtudni magából a királyi okmányból: „Mi Mária Terézia... emlékezetül adjuk... hogy jóságosan tekintetbe véve őszintén kedvelt hívünk, tisztelendő, tekintetes és nagyságos zay-ugróci és kollegrádi gróf Kollonich László erdélyi püspök, olmützi kanonok, valóságos belső államtanácsosunk, erdélyi királyi kormányzósági tanácsos kiváló erényeit, páratlan tudását és műveltségét, valamint példamutató, mindenki előtt kedves és elfogadott életmódját és egyéb kiváló lelki adottságait és tulajdonságait, ezeken kívül jóságosan és alaposan mérlegelve nemcsak a nevezett gróf régi híres nemzetségét... hanem magának kollegrádi gróf Kollonich Lászlónak őseiétől egyáltalán nem alacsonyabb érdemeit... őt a nagyváradi püspökségre, mely őszintén kedvelt hívünk, Krisztusban tisztelendő atyánk, nagyságos zajezdai Patachich Ádám, a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekének... a nagyváradi püspökség utolsó, igaz és törvényes birtokosának a kalocsai érsekségre való áthelyezésével jogilag és tényleg megüresedett és amelyet mi újabban a püspöki háztartás jövedelme, továbbá számos más ügy és egyházmegyei szükséglet szempontjából szabályoztunk és rendeztünk a vallásügy, az egyházmegye és a szent unió javára és előnyére, királyi kegyúri jogunknál fogva... előléptetjük, kinevezzük, áthelyezzük és neki a nagyváradi püspökséget úgy adjuk, ahogyan mi a püspöki háztartás jövedelmét szabályoztuk, a fönnmaradó püspöki jövedelmet pedig a vallás javára, jelesül a szent unió előmozdítására rendeztük, az általunk kibocsátott 1050 Szeredai: Episcopi Transilvaniae 241. 244