Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

kibővített, ahogy Hágóban és Püspökin. A templomot még nagyméltóságú gróf Forgách Pál kezdte el, ő pedig folytatta a művet. Tetőről, bolthajtásról, párkányzatról, bevakolásról, téglaoszlopokról és más díszítményekről ő gondoskodott. Mikor elfoglalta püspöki székét, csak nagyon kevés görög katolikus volt; miden erejével arra törekedett tehát, hogy a görög szakadárokat megtérítse és a katolikus egyház kebelébe visszahozza. Ameddig váradi püspök volt, tizenegy falut, ahol mintegy hatezer ember él, visszavezetett a katolikus egyházzal való egységre. Régi váradi székházát új épületrésszel bővítve kényelmesebbé tette, s miután egy véletlenül bekövetkező tűzvész majdnem elpusztította, helyreállította és nyilvános iskolát nyitott benne, melyet újra meg újra meglátogatott, hogy a tanárok, tanulók szorgalmát fokozza; állandóan elnökölt a nyilvános vizsgákon, mint a támadók és védők döntőbírája. A tanárokat szívesen segítette pénzzel, élelemmel, lakással a sajátjából. Hatalmas könyvtárat rendezett be egyházmegyéje javára 60 ezer forint költséggel, válogatott, szakonként a legkiválóbb szerzők műveiből, főleg azokéból, akik egyháztörténelemmel foglalkoznak. Jelenlegi állománya 15 ezer kötet és ez napról napra gyarapszik. Rendes szokása volt, hogy nemcsak szegényebb sorsú nemes ifjakat... hanem elsősorban a papi pályára készülőket - tanulmányaik bevégzése után - udvarában tartotta, hogy ilyenformán az egyházmegye tisztségeinek ellátására fölkészültek és alkalmasak legyenek."

997 CXCV. Mária Terézia az éberen őrködő és képzett püspök érdemeire való tekintettel, mikor Batthyány József Kalocsáról az esztergomi érseki székbe került 1776. január 1-én, őt szánta utódjának. Mivel azonban ezt az áthelyezést sok változtatással és megterheléssel kötötte össze, először ki akarta fürkészni, vajon Patachich aláveti-e magát ezeknek; ezért Esterházy kancellár

998 útján a következő levélben terjesztette eléje:

999 „...Mialatt a kegyes királyi parancs végrehajtásának megfelelően a kalocsai káptalan új szabályozásáról folyt a tárgyalás, visszamenőleg megvizsgáltuk az újabb és a régi idők körülményeit, amiből kiderült, hogy ez a káptalan, valamint a szeminárium, amelyet nagyméltóságod nagybátyja, a néhai kalocsai érsek, páratlan buzgalommal és jámborsággal ama idők és a főegyházmegye viszonyainak megfelelően alapított, a jelenben a kezdeti ellátás mellett annál is kevésbé maradhat meg, minthogy a katolikus lakosság azóta a főegyházmegyében is, meg a tartománybeli püspökök egyházmegyéiben is megsokszorozódott, továbbá az életkörülmények is megváltoztak. Egyrészt tehát ezért, másrészt, mert az említett káptalan fellebbviteli fórum szerepét tölti be, következésképpen a katolikus lakosság növekedése folytán az ügymenet és fellebbezési ügyek is közismerten megsokasodnak, a méltányosság és a kikerülhetetlen szükség megkövetelte, hogy a káptalan, a szeminárium, a székesegyház és annak szolgáltatásainak jobb ellátása és javadalmazása ügyében valami határozott és tartós szabályzat jöjjön létre. Ennek szükségességét fölismerte magasságod nagy tekintélyű és 997 Váradi püspökségére l. Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 323-350. Váradon folytatott könyvgyűjtő tevékenységére és könyvtáralapítására még l. Boros: Főszékesegyházi Könyvtár 29-31. 998 Esterházy Ferenc (1715-1785) gr., 1760-tól Mosón vármegye főispánja, 1766-tól magyar főkancellár, 1783-tól horvát bán. 999 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Capitulum, Vegyes iratok 1776. február 2. 224