Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

főtisztelendő rektor atya leveléhez csatolva volt az ottani kollégiumban elért eredményedet tanúsító bizonyítvány; mivel erre neked nagyobb szükséged van, mint nekem, csatolom jelen levelemhez, úgyszintén a rektor atya nekem szóló levelét, mely nagy vigasztalásodra fog szolgálni. Bizony örülök, hogy elöljáróid teljes megelégedését vívtad ki, s hogy az erényekben és tudományokban kiváló eredményt értél el. Az isteni jóság erősítse ezt mindenkor lelkedben! Kedves Ádám! Mindig szem előtt kell tartanod Istent és feljebbvalóidat; távollétükben ne csinálj olyat, amit szemük láttára nem mernél megcsinálni. A lelkipásztorkodás komolyságát jól fontold meg; ne úgy gondolkozz, hogy a nagyobb szabadság kihasználása végett lettél plébános; sőt légy tudatában annak, hogy mivel szabályok kötnek, annyira kell ügyelned a lelkipásztori tisztre, hogy terhedet ne tedd terhesebbé, hanem minden plébánosi kötelességedet, amennyire lehet, magad végezd el. A szent és szükséges szigorúságban légy kíméletes, mások meghallgatásában előzékeny, szelíd a feleletben, türelmes mások elviselésében, a felelősségre vonásban komoly, a vigasztalásra mindig kész, a szegények iránt könyörületes és vendégszerető; mert nemcsak kenyérrel él az ember. Isten sohasem hagyja, hogy bőkezűségben fölülmúljuk. És mivel élő például állítottak a plébániai nyáj elé, emlékezz arra, hogy erkölcseid szentségével, tudásod feddhetetlenségével kell világítanod másoknak, hogy mindenben magasztaltassék az Isten, akinek kegyéből vagyunk, amik vagyunk. Ezt tedd és élni fogsz... Hajós, 1739. november 15-én." CXC. Ilyen intelmekkel ellátva, melyek Gábor érsek vallásosságát is bizonyítják, Patachich Ádám Verbovec faluban, mely nemzetségének öröklött birtoka volt, két évig serényen ellátta a plébánosi tisztet. De már a második évben - tehetségének és tudásának jutalmául - főpapi süveggel ékesítették, ugyanis elnyerte a boldogságos Szűzről nevezett ábrahámi apátságot. Az erről szóló királyi oklevél így hangzik:

973 „Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből Magyarország királynője... emlékezetül adjuk... hogy tisztelendő és nagyságos zajezdai báró Patachich Ádám verboveci plébános, a hittudományok doktorának jeles és kiváló erényeitől, páratlan tudásától és műveltségétől, példamutató életétől és többi kimagasló lelki adottságaitól vezettetve, melyekkel őt a magasságbeli kitüntette és fölékesítette, amint azt több hívünk hitelt érdemlő beszámolójából, egyszersmind a zágrábi püspöknek, az ő megyéspüspökének alázatos és komoly ajánlásából kegyesen megtudtuk, azonkívül tekintettel ősi családjának a mi felséges házunk, Horvátország s következőleg a magyar szent koronának katonai és polgári téren tett kiváló szolgálataira, tehát zajezdai Patachich Ádám bárót, mint megfelelő személyt, aki Isten egyházának már jó szolgálatokat tett s emiatt előttünk kegyelt és kedvelt, a boldogságos Szűzről nevezett ábrahámi apátságra... a kalocsai egyházmegyében... mely most néhai tisztelendő Barbácsi Ferenc... halálával megüresedett... kiválasztjuk, kinevezzük és bemutatjuk... Bécsben, december 24-én, az Úr 1740. évében." Majd a következő országgyűlés alatt Pozsonyban, 1741. augusztus 6-án, nagybátyja, Gábor kalocsai érsek megáldotta. De már ezelőtt, április 21-én Branjugh György zágrábi püspök a kanonokok testületébe iktatta. 973 A kinevező iratot teljes terjedelmében l. Királyi Könyvek 39.17. 219