Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
parancsra tájékoztatni kívánta... Pozsonyban, július 26-án, az Úr 1773. évében." Mária Terézia Batthyányi nagy érdemeiért 1776. január kalendae-ján 963 esztergomi érsekké nevezte ki és július 2-án Nagyszombatban ünnepélyesen beiktatták. Nem tartozik ide számbavenni, hogy a továbbiakban mit vállalt és mit tett a vallásért, a királyért és az országért. 964 De addig nem akarta elhagyni Kalocsát, míg az érseki székesegyház nagyobb díszére alapot nem teremtett a kanonokok számának növelésére, amely - mint látni fogjuk - utóda, Patachich alatt emelkedett föl. 965 Miután itt az új érseki kastély falait nagy költséggel fölhúzatta, elutazott Esztergomba, nagy szomorúságot hagyva maga után. Ott először a szent római birodalom fömagasságú hercegi címét, majd a római anyaszentegyház fömagasságú bíborosi rangját érte el. Ő volt az utolsó, aki Pozsonyban magyar királyt koronázott s ő volt az első, aki ezt Budán elkezdte. Ott utoljára II. Lipótot, itt a dicsőségesen uralkodó Ferencet koronázta meg először. Felséges hitvesének vállára is ő tette a magyar koronát. Az országgyűlés, melyen ezekre sor került, új alkalmat nyújtott neki bölcsessége kimutatására. Megbámulhatták komolyságát a tanácskozáson, serénységét a megvalósításban. Tisztelettel néztük itt a bölcsességet, mely azonnal tudott bármely dologról fejtegetésbe bocsátkozni, az éleselméjűséget, érett ítélőképességet és szerencséseknek éreztük magunkat, hogy Isten különleges ajándéka ezt a férfit ezekre a nehéz időkre tartogatta nekünk. Tapasztalta nagylelkűségét az egyház, amikor az országgyűlés előtt, zord viharok közt hányódva, ennek a bölcs hajókormányosnak előrelátó várakozó álláspontja - amennyire a körülmények engedték - óvta meg, nehogy teljesen elmerüljön a hullámokban. A magyar egyház e hatalmas oszlopa agg korában, egyházi és világi munkálkodása jutalmául Pozsonyban 1799. október 23-án költözött égi Urához. Hogy a szent bíborosi kollégium mennyire becsülte Batthyányt és milyen fájdalommal vette halálhírét, kitűnik az esztergomi érseki káptalanhoz intézett leveléből: „A Szent Római Egyház Isten irgalmából való püspök-, áldozópap- és szerpap-bíborosai. Főtisztelendő Urak! Üdvözletünket és őszinte szeretetünket az Úrban! A ti híradásotok, Főtisztelendő Urak, hogy a szent római egyház bíborosa, 966 a szent római birodalom hercege, Batthyány József gróf, Magyarország prímása, esztergomi érsek, főpásztorotok meghalt, soha siralmasabb időben nem jöhetett, soha keservesebben nem eshetett volna lelkünknek, mint most, mikor Isten szent egyháza kormányzójának, fejének, atyjának megválasztásával vagyunk lekötve 967 és nagy reményünk volt, hogy tehetségével, bölcsességével, tanácsával segít, jelenlétével megtisztel és megvigasztal bennünket. Igen nagy űrt hagyott maga után, hiszen annyi és oly kiváló erénnyel ékeskedett, hogy igazán méltó főpapja volt káptalanotoknak és bíborosa a római egyháznak. Annál is inkább 963 Január 1-én. 964 Esztergomi érsekségére l. Meszlényi: Magyar hercegprímások 129-146.; Hermann: Katolikus egyház 302., 367-378.; Borovi: Érseki egyházmegye 198-200. 965 A kanonokok számának növelésére l. a 195-202. fejezeteket. 966 Batthyány Józsefet 1778. június 1-én nevezték ki bíborossá. L. Hierarchia catholica VI. 32. 967 1799. augusztus 29-én meghalt VI. Pius pápa, akinek a helyébe a bíborosok a következő évben Barnába Chiaramonti-t választották meg VII. Pius néven a római egyház fejének. Batthyány tisztének megfelelően szeretett volna részt venni a konklávén, ebben azonban 1799. október 23-án bekövetkezett halála megakadályozta. L. Meszlényi: Magyar hercegprímások 145-146. 216
