Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

országba a császári felségeket. Június 26-án fényes kísérettel Bécsbe érkezett, majd innen Schönbrunnba ment, ahol a császári felségek tartózkodtak.

941 Az országos karok és rendek nevében a következő beszédben üdvözölte I. Ferenc császárt:

942 „Felséges császár és legkegyelmesebb társuralkodónk! A magyar nemzet élénken emlékezetben tartja azt a gyöngéd érzelemmel telített bizalmat, mellyel eddig tapasztalt pártfogását nemcsak folytatta, hanem még igen értékes barátságával is kegyeskedett tetézni a mindig hű magyar nép iránt és azokat a gyöngéd biztosítékokat, melyeket néhány éve szent szavával adott, az elmúlt időkben is megszakítás nélkül minden alkalommal hathatós munkával bizonyította. Mi lehet tehát kedvesebb az összegyűlt egyetemes rendeknek, mialatt felséges királynő úrnőnk és anyánk alattvalói örökös békés fönnmaradására irányuló aggódó törekvéseinek teljesítéséről folyik a tanácskozás, mint, hogy felségednek, legkegyelmesebb urunknak nemcsak ebben a népes gyülekezetben való megjelenésének örvendhetünk, hanem gondos figyelmével, kegyével, az őszinte szívélyesség légkörében indítja meg, pártfogolja és támogatja minden tanácskozásunkat. Lángolóan vágyakoznak felséged után az egybegyűlt karok és alázatosan kérik óhajuk teljesítését. Felségednek örökké lekötelezve, az új örömhöz, a trónörökös egyhangúan történt római királlyá koronázásához szívből szerencsét kívánnak annak megfelelően, ahogy felséged mindenkit le tud kötelezni magának. Felségedet vágyakozással várva ajánlják magukat alattvalói alázattal kipróbált kegyelmébe." CLXXVIII. Az üdvözlő beszéd után az érsek a királynő trónjához járult és így szólt hozzá:

943 „Felséges úrnő... képünkben itt állnak a magyar rendek, akik egytől egyig eljöttek volna, ha szívük szerint lehetett volna, hogy lángoló vágyuknak megfelelően, értük aggódó úrnőjüket és örökös királyukat, javukat tekintő legkegyelmesebb anyjukat minél gyorsabban alattvalói tisztelettel fogadják. Bár kötelességem, de mégsem tudom megmondani, mekkora vigaszunkra szolgált, mily hatalmas remény éledt az összes karokban magukat és jövő nemzedéküket illetően, hogy nemcsak felséged és a felséges császár, a legjóságosabb társuralkodó saját felséges személyükben, hanem a szent császári-királyi trónörökös, a felséges királyi főhercegek és főhercegnők kíséretében az összehívott egyetemes karok közé eljönni kegyelmesen elhatározták. Ne késleltesse felséged a várakozást, melyet az összes karokban keltett, az örökké hü magyar nemzet iránti drága szeretetétől indítva teljesítse mindenki óhaját, akik várva várják felséges jövetele napját. Annál kedvesebbek leszünk az összeírt atyák előtt, minél közelebbinek jelentjük a várva várt napot. A nagy és jóságos Isten, aki az új örömmel felségednek a monarchia megőrzésére irányuló gondoskodását előrelátóan teljesítette azzal, hogy a királyi felséget, a trónörököst, a római király koronájával gazdagítva visszaadta anyja kebelére, kísérje felségedet utazásában és minden útján égi áldásával, segítse jámbor szándékait. Minket pedig, örökké hűséges alattvalóit, akik vágyva várják, ne szűnjön meg felséged császári-királyi kegyelmével pártfogolni." 941 L. Katona: História eritica XXXIX. 647. 942 Diarium, Bibliotheca Colocensis 22. Még l. Katona: História eritica XXXIX. 647-648. 943 L. Katona: História eritica XXXIX. 649-650. 207