Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

81. JÓZSEF 1760-tól CLXIV. *S(Jatthyány József gróf, Németújvár ura, nemcsak a kalocsai, majd az esztergomi érseki egyháznak, hanem az egyetemes egyháznak is nagy díszére vált. Bécsben látta meg a napvilágot 1727. január 30-án, ahol akkor atyja, Lajos 1718 óta mint a magyar királyi kancellária tanácsosa, majd alkancellárja, 1731-től pedig mint udvari kancellár élt. Jóllehet Bécsben született és nevelkedett, ahol Hencken Lipót tanította 1743-ban poétikára, 1744-ben retorikára, szívesen és választékosan beszélt magyar nyelven. Egyházi pályára lépve Prileszky János

904 jezsuita atya tanította magánúton a hittudományokra, majd miután fölszentelték, első miséjét Pozsonyban mondta éppen az országgyűlés idején. Miután atyját az összes karok és rendek szavazatával nádorrá kiáltották ki 1751. május 11-én, erre az ünnepségre egy versben fejezték ki jókívánságaikat: Élted hogy tartson s jó szellő óvja futását, Istennek ma ezért áldoz az új mise-pap. Mert a fiad, Lajos az, ki először mondja miséjét, gyermeked ő, akitől házad is egyre dicsőbb. ím, te fiadnak örülsz, látván, hogy az áldoz az Úrnak; ő néked, látván, hogy te magasra kerülsz. és jelentős eredményeket ért el. 1748-ban áthelyezték a zágrábi püspökségbe (ehhez az időszakhoz kapcsolódik az 1751-ben Zágrábban kiadott „Epistola paraenetica ad clerum Zagrabiensem" с műve), majd három év múlva, Csáky prímássá kinevezése után rá esett a választás a kalocsai érseki szék betöltésekor. Új egyházmegyéjében folytatta az érseki székesegyház építését és egyházi felszereléssel látta el; emellett 1757-ben új épület felállítását kezdte meg a papnövendékek számára. Erre szükség is volt, mert részben állami telepítés következtében ekkor jöttek létre Doroszló, Hódság, Bukin, Palánka, Filipova, Kanizsa, Zenta, Pataj, Béreg, Kolluth, Kupuszin és (Nemes)militics plébániái (I. Winkler: Kalocsai és bácsi érsekség 38.), így elengedhetetlen volt megfelelő számú pap képzése. Egyházmegyéje papságát és híveit 1756-ban látogatta meg, majd még ebben az évben terjedelmes pásztorlevelet bocsátott ki, amely nyomtatásban is megjelent (l. a 160. fejezetet). Az utolsó éveiben, úgy tűnik, nem tartózkodott huzamosan Kalocsán, mert 1757-ben már Kiss József kanonok helyettesítette a papnevelde új épületének alapkőletételekor (l. a 162. fejezetet), illetve 1760-ban szintén Kalocsától távol, Pesten tevékenykedett a Hétszemélyes Tábla ülnökeként. Az udvar kegyét és belé vetett bizalmát nemcsak ez a rangja mutatja, hanem (a már említett erdélyi püspöki kinevezése mellett, amely szintén megbízható embert kívánt meg) 1754-es megbízatása is a váradi püspök és az ortodoxok viszályának kivizsgálására (l. a 159. fejezetet), valamint az is, hogy a királynő 1753-ban Antal és István testvéreivel együtt grófi rangra emelte. 1760. április 5-én halt meg. Életére még l. Pintér: Laudatio funebris; Kollányi: Esztergomi kanonokok 343-345. (tévesen mondja Klobusiczky Ferenc szüleinek id. Klobusiczky Ferencet és Soós Krisztinát); Winkler: Kalocsai és bácsi érsekség 37-38.; zágrábi püspökségére l. Mijo Korade: Franjo Klobusiczky 1748-1751. In: Zagrebacki Biskupi 398-403. 904 Prileszki János (1709-1790) jezsuita, egyházi történetíró, a bécsi Pázmáneum és a nagyszombati papnevelő intézet vezetője, később rektor Budán és Nagyszombatban. 196