Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
80. II. FERENC 1751-től CLV. 'étényi Klobusiczky Ferenc gróf Sáros megyében született 1707-ben. Atyja báró Klobusiczky István, anyja Кару Klára. 852 Utóbbiról azt mondják - amint Pintér gyászbeszédében állítja 853 -, hogy „mielőtt szerencsésen világra hozta magzatát, Xavéri Szent Ferenc láthatóan és fennhangon előre megmondta neki, hogy fiút fog szülni és kinyilvánította, hogy a keresztségben az ő nevét adják neki." Igen előkelő nemesi családjának a grófi címet is megszerezte. 854 Középiskoláit hazájában végezte, a bölcseletet Bécsben a Szent Borbála szűz és mártírról nevezett konviktusban, a teológiát, már mint Szent Jakabról nevezett apát, 855 1726-ban Rómában a Szent Apollinaris kollégiumban. Miután itt 856 „XIII. Benedek pápa, továbbá nagyszámú főméltóságú és nagyméltóságú püspök jelenlétében a szónoki emelvényen emlékbeszédet tartott arról a szent vértanú papról, 857 feladatát olyan jól látta el, hogy rögtön megkapta az egyház fejétől a kiváló ékesszólásra megállapított jutalmat és az előléptetést a lateráni egyház kanonokjai közé. „Mikor azonban ezt a papi tisztséget elhárította magától, „XIII. Benedek - írja Pintér 858 - nemcsak apostoli főjegyzőnek nevezte ki, hanem ezt nyomatékos levélben is megerősítette, egyúttal széleskörű hatalmat is adott neki, hogy püspöksüveget kérhet Rómától, mikor a korhatárt eléri; ama királynő. A magyar egyházi hierarchia csúcsán azonban szembekerült Mária Terézia abszolutista kormányzatával, többek között az oktatás szekularizációja és a felvilágosult művekkel - véleménye szerint - túlságosan engedékeny cenzúra ügyében, Csáky, hogy helyzetét erősítse, Bécset megkerülve kérte a pápánál prímási jogai megerősítését, ám ezt az udvar igen rossz néven vette tőle - miként azt is, hogy érezhetően hanyagolta a kormányzattal való együttműködést. Ez a feszült viszony jellemezte esztergomi érsekségét egészen haláláig, 1757-ig. Utolsó főpapi hivatalához kapcsolódik nyomtatásban megjelent rendelete (Edictum archiépiscopale Strigoniense de ritu celebrandorum festorum. Pozsony 1754.), melyben az egyházi ünnepeknek a bécsi udvar által kért és a pápa részéről jóváhagyott csökkentését hirdette ki egyházmegyéjében, idomítva azt a magyar viszonyokhoz (pl. meghagyva Szt. Adalbert, Szt- István stb. ünnepét). Eletére még l. Schmitth: Archiepiscopi Strigonienses 217-240.; Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 237-278. (aki azonban csak váradi püspöksége végéig tárgyalja Csáky életpályáját); Meszlényi: Magyar hercegprímások 76-98. 852 L. Királyi Könyvek 32.235. 853 Kiadva Budán, 1760-ban. 37. Katona a továbbiakban tévesen „Oratio funebris" címmel hivatkozik erre a műre, a pontos „Laudatio funebris" helyett (a teljes címet l. a rövidítésjegyzékben). E hibát az idézésekben javítottuk. 854 Az 1692-ben már bárói rangra emelt családot (l. Királyi könyvek 21.szn.) az uralkodó Ferenc, valamint testvérei, Antal és István személyében 1753. október 12-én grófi ranggal jutalmazta. A címerlevelet l. uo. 43.25. 855 Klobusiczky a veszprémi egyházmegyében levő Szent Jakab apátságot 1725. október 16-án nyerte el. A kinevező oklevelet l. uo. 35.61. 856 Pintér: Laudatio funebris 23. 857 Azaz Szt. Apollinarisról (7-200), Ravenna első püspökéről. 858 Pintér: Laudatio funebris 6. 187
