Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CXVIII. Ámbár a pápa itt elismeri, hogy a kalocsai érseki székesegyház alapjait Csáky bíboros rakta le, az alapkövet csak ebben az évben tette le ünnepélyes szertartás keretében Patachich érsek, amit a következő feliratos emlék bizonyít:

714 „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. XII. Kelemen az egyetemes egyház legfőbb főpapja, VI. Károly osztrák és római császár, Magyarország királya uralkodása alatt, Gábor az ősi és nemes horvát Patachich nemzetségből, immár a zajezdai grófok családjából, az egyesült kalocsai és bácsi [egyházak] főpapja, az érseki bazilikát, melyet a barbár zsarnokság szétrombolt, a mostoha idők alatt összedőlt és évszázadok óta romokban hevert, újra felépíti és ezt az alapkövet helyezi el, beletéve Szent Constantius, Felix, Venustus, Innocentia, Victoria vértanúk ereklyéit, a magyarok Nagyasszonya, Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére... Az Úr 1735. esztendejében, június 2-án." A szertartásnál segédkeztek: Barbácsi Ferenc váradi kanonok, a boldogságos Szűz Máriáról nevezett ábrahámi apát; Újvári Ferenc kalocsai plébános, a boldogságos Szűz Máriáról nevezett bihari apát

715 és Házi György fajszi,

716 Sanovszky Péter szentbenedeki,

717 Hedri Boldizsár akasztói,

718 Kőkemezei Ádám miskei,

719 Farkas Mihály sükösdi,

720 Vlahics György bátyai,

721 Antoniella Ferenc hajósi plébánosok

722 és Kis József érseki szertartó.

723 Ugyanezen év október 30-án Patachich ünnepélyesen fölszentelte a sükösdi plébániát. CXIX. A fent idézett levelekből láttuk, hogy a pápa különösen a papnövendékek intézetét dicsérte és helyeselte. Mikor a növendékeket „gyerekek"-nek hívja, a tridenti zsinat szóhasználatával él, ami a régi íróknál megszokott dolog volt, mert keverték a „gyermek" és „ifjú" szavakat. Most már alkalmasnak vélte Patachich, hogy ezen növendékeknek határozott szabályokat írjon össze, melyeknek előszavában így beszél:

724 „...Minthogy ezt a szemináriumot a szent trienti zsinat parancsának megfelelően azért alapítottuk, hogy abban derék és jóerkölcsű ifjak erényekben is, tudományokban is kiképzést nyerjenek mindaddig, míg felnőve segítségünkre lehetnek a lelkek gondozásában... szükséges ezért, hogy a szigornak mérsékletet, a szabadságnak határt szabjunk üdvös szabályok korlátaival... Hogy tehát célunkat megközelíthessük, éppen eleget gondolkodtunk, milyen szabályok megtartását írjuk elő a szemináriumban nevelkedő ifjúságnak... Az ügyet a szentebb tanácsban megtárgyalva odajutottunk, hogy ugyanazon fegyelem alatt kormányzunk titeket, melynek édes igája alatt mi hét éven át 714 A házi levéltárban. 715 Személyére l. Sematizmus III. rész 164. fej. 716 Személyére l. uo I. rész 6. fejezet. Ill L. uo. 17. fej. 718 L.uo.7.fej. 719 L. uo. 11. fej. 720 L.uo. 111. rész 35. fej. 721 L. uo. 168. fej. 722 L. uo. 1. fej. Itt Katona „Antoniola Carolus Iosephus Xaverus"-nak írja a nevét. 723 L.uo. I. rész 9. fej. 724 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Nagyszeminárium a., Házirend 1735. november 5. Az első lap hiányzik, így az itt idézett szövegnek csak egy része olvasható. 152