Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
ki van téve a folyóvíz támadásának és következőleg a leomlás veszélyének, végül pedig azért, mert ha ugyanazon a helyen, tudniillik a váradi vár közelében, szinte az ágyuk alatt, egykor monostor épülne és ha a szent szerzet számára a keresztény hívők segítségével, vagyonával és támogatásával valami szilárdabb, erősebb és állóképesebb emelkedne és épülne, előfordulhat, hogy újból az egészet földig le kellene rombolni a vár megőrzése végett, a hivatásánál és fogadalmánál fogva szegény szerzet igen nagy kárára -, tehát ezen okok miatt és főleg, hogy a hívő nép, amely, amint az Úrban bizton hisszük, folyamatosan növekedni fog, kényelmesebben és nagyobb számban fölkereshesse az egymástól távol eső templomokat, az említett angyali Szent Ferenc reformált rendje Üdvözítőről nevezett magyar rendtartományának Váradolasziban levő tagjai számára ugyanott Váradolasziban egy másik helyet jelölünk ki, valamint adunk és juttatunk a királyi úton, mely Váradolasziból egyenesen vezet a kórház felé, a köznyelven „Páris-pataka" nevű folyónál és az ott épült kőhídnál, új templom és székház építésére, a megfelelő és szükséges házakkal, kertekkel, udvarokkal, a templom és kolostor járulékaival... Kelt székhelyünkön, Magyarbélen, július 28-án, az Úr 1726. évében..." Ez a hely körülbelül félúton van Pozsony és Nagyszombat között, nem messze Szenétől. 652 XCV. Ugyanazon rendtartomány ferences atyáit, akiket Szabadka városa - most Maria-Theresiopolis 653 - mintegy negyven évvel azelőtt fogadott be, hozzájárulásával megerősítette helyükön, röviden bemutatva hatalmas érdemeiket és ebben az egyházmegyében kifejtett munkásságukat: 654 „Mi Imre, Isten és az apostoli szék kegyelméből a római szent egyház Szent Eusebiusról címzett áldozópap-bíborosa, keresztszegi Csáky gróf, a Szepesség örökös ura, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak érseke stb. emlékezetül adjuk... hogy, miután Krisztusban tisztelendő Woczulik Márton atyának, a szigorúbb fegyelmű szeráfí szent rend Üdvözítőről nevezett magyar rendtartománya volt őrének ama illő alázattal előterjesztett szerény kérésére, hogy a szent szeráfí rendet a bácsi püspökségünk egyházmegyéjében fekvő Szabadka városába, ahová már mintegy negyven évvel ezelőtt császári-királyi parancsra bejöttek, elődeink pedig beengedték és befogadták őket, ezt a bebocsátást érvényesnek elismerve, egyúttal, amennyiben szükség lenne rá, őket újból engedjük és fogadjuk be, továbbá megfontolva és tekintetbe véve a szent rend Üdvözítőről elnevezett tartománya atyáinak és testvéreinek Szabadka városában, valamint érseki és püspöki egyházmegyéink más helyein kifejtett üdvös és áldozatos érdemeit a katolikus hit fönntartásában, különösen abban az időben, mikor Magyarország nagyobb része kénytelen volt tűrni és nyögni a keresztény név természetes ellenségének, a töröknek zsarnoki igáját, és ezután a 652 Az Olasziban letelepedett ferencesekre és Csáky oklevelére l. Málnási: Csáky Imre 111-112. 653 Szabadka akkor kapta ezt az új nevét, amikor 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánították. 1845ben királyi engedéllyel újból a régi elnevezése lett a hivatalos. A jobb érthetőség kedvéért e kissé nehézkes és nem túl hosszú életű latin alak helyett a szokványos "Szabadka" nevet fogjuk használni kivéve azokat az eseteket, amikor a "Maria-Theresiopolis" használata megkerülhetetlen (mint a fenti részletben is). 654 Fridrich: História II. 208. 129
