Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

véleménye - már amennyire megismerhettem azt kegyes és igen kedves válaszleveléből, továbbá a Bercsényi gróf által hozzám eljuttatott, az országgyűlést ellenző, tíz pontból álló jegyzékből - a legtöbb esetben csak szavakban tér el az enyémtől, lényegében nem különbözik tőle. Mert amikor előző levelemben azt hoztam föl, hogy ezt az ügyet valamiféle országos gyűléssel lehet elkezdeni, azon semmiképpen se egy szokásos, ünnepélyes és szabályszerű országgyűlést értsen, amelyen a közügyek mellett, kinekkinek egyéni jogait és ügyeit, úgymint vallási összetűzéseket, birtokok visszaadását s más efféléket szoktak megvitatásra kitűzni, hanem valami másféle gyűlést, vagyis az ország lakosainak összejövetelét. Egyébként..." LXXII. Rákóczi először úgy döntött, hogy Vácott tart megbeszélést Széchényivel, majd megváltoztatva szándékát Gyöngyösre hívta a következő levéllel:

503 „Magasságos és főtisztelendő herceg, igen becsülendő atyám! Reméltem, hogy előbbi szándékomnak megfelelően Vácott találkozhatom magasságoddal, de a körülmények megváltozásával az én szándékom is megváltozott. Mindazonáltal szigorú parancsot adtam a Dunán-inneni részben állomásozó nagyságos báró Andrássy Istvánnak,

504 miszerint nemzetes Török Andrást,

505 a jászok és kunok alkapitányát az előzetesen kiadott rendelkezés szerint sietve küldje magasságod elé, aki elégséges kíséret mellett, minden lehető kényelmet biztosítva egészen Gyöngyös városáig fogja kísérni magasságos és főtisztelendő uraságodat. Kívánom, hogy oda épségben és sértetlenül megérkezzék; ott várom uraságodat, készen arra, hogy biztosítsam fiúi jóindulatomról és felelevenítsem régi és őszinte barátságunkat..." Mikor Széchényi ezt megkapta, későinek tartotta megvárni Viza kalocsai prépost visszatérését - akit február 12-én Bécsbe küldött, hogy megtudakolja Lipót véleményét -, hanem tüstént útra kelt Gyöngyösre. Ide érkezett Viza is március 20-án, Lipót február 12-én, illetve március 4-én keltezett, Széchenyinek címzett leveleivel. A császár első levelében így fogalmazott: „Csodálkozik azon, hogy a magyarok az ő fiának, a rómaiak királyának egy külföldi közvetítőt akarnak elébe helyezni... Fájlalja a lesújtott ország helyzetét és fáj neki, hogy politikai és katonai vezetői erőszakosságokat követtek el; ezek nem az ő utasítására, nem az ő beleegyezésével történtek ... Csalhatatlan orvoslást fog adni minden háborításra és elégtételt szolgáltat minden jól megalapozott sérelemért."

506 A második levél tartalma a következő volt:

507 „Nagy-Britannia fényességes királynője

508 és a holland állam, abban a 503 Uo. 146-147. A levél 1704. február 29-én kelt Miskolcon. A levelet még l. Miller: Epistolae I. 122-123. 504 Andrássy István, báró (1655 k.-?) Rákóczihoz való csatlakozása után előbb ezereskapitány és a Duna-Tisza közti hadak főparancsnoka, majd 1706 márciusától generális, főstrázsamester. 505 Török András (1668-1723), Nógrád vármegye alispánja, a szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc udvari hadnagya, a jászok és kunok vicekapitánya. 506 Lipót e levele nem február 12-én, hanem 11-én kelt. Katona itt is az Histoire-ból dolgozott: az ott olvasható levélből emelte ki a legfontosabb gondolatokat. L. Histoire II. 151-153. Csakhogy az Histoireban szereplő francia szöveg is kivonata csupán a latin eredetinek, amit l. Miller: Epistolae I. 81-86. 507 Histoire II. 157. Л hivatkozott helyen található francia szöveg nem teljes fordítása a latin eredetinek, amit l. Miller: Epistolae I. 126-127. 508 Stuart Anna, Nagy-Britannia királynője (uraik. 1702-1714). 103