Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

átlépett a főegyházmegye papjai közé is. Főpásztora a főszékesegyházi könyvtár vezetését bízta rá,6 s egyidejűleg kinevezte a papnevelő intézet (nagyszeminárium) retorikatanárává. 1794-ben a Főszékesegyházi Káptalan ifjabb mesterkanonoki stallumát nyerte el, s a fokozatos előléptetés folytán 1808-tól haláláig már a kalocsai éneklőkanonok tisztségét töltötte be.7 1799-ben I. Ferenc király (1792-1835) a Szent Péterről nevezett bodrogmonostori apát címével tüntette ki. Már idős korában, 1806-ban a nagyszeminárium rektorává nevezte ki érseke. Katona István életének 78. évében, 1811. augusztus 19-én hunyt el Kalocsán, s a főszékesegyház Szent Alajos-oltára elé temették el (sírköve a XX. század elején végzett átalakításokig látható volt a templom padlózatán). Végrendeletében többek között a kalocsai szegény diákoknak létesített ösztöndíjat, ill. szülőfalujának rendelt misealapítványt, de hagyott pénzt rokonai taníttatására is. Gazdag könyvtárát viszont már 1808-ban a rozsnyói káptalanra hagyományozta.8 A XVII-XVIII. századi magyar történetírás meghatározó szereplői voltak a jezsuita szerzetesek, akik protestáns kutatótársaikkal együtt kezdetben az eredeti történeti források feltárását, az adatok összegyűjtését tekintették fő feladatuknak. Katolikus részről ezen irányzat kiemelkedő képviselői voltak a nagy kéziratos kollekciókat maguk után hagyó Hevenesi Gábor (1656-1715), valamint Kaprinai István (1714-1785). A XVIII. század közepétől a rendszerezés, az adatok egységbe foglalása következett, melynek az evangélikus Bél Mátyás (1684-1749), a honismereti irodalom megalapítója volt meghatározó alakja. A harmadik korszakot - amelynek maga Katona is főszereplője volt - már nemcsak az adatgyűjtés és ezek rendszerezett publikálása jellemezte, hanem a történeti (forrás)kritika egyre erőteljesebb érvényesülése is, amely először az elbeszélő kútfőkre, majd mind nagyobb mértékben az oklevél- és iratanyagra is kiterjedt. Az e korszakban született történeti szakmunkák már bevezetések és megjegyzések kíséretében tették közzé a forrásokat. Eme irányzat két legjelentősebb képviselőjének a szintén jezsuita Pray Györgyöt (1723-1800), valamint a világi Kovachich Márton Györgyöt (1744-1821) tekinthetjük.9 6 Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár. Bp. 1994. 34-36. 7 Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan levéltára. (Repertórium). Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. Kalocsa 1998. 131-132. 8 Katona István életének és tudományos tevékenységének máig legrészletesebb, de éppen tudománytörténeti vonatkozásban kissé elavult bemutatását 1. Hauer Ferenc: Katona István emlékezete. In: A Jézus-társasági Kalocsai Érseki Katholikus Gimnázium Értesítője 1910-1911. 3-79. (Külön is megjelent: Kalocsa 1911., magunk ez utóbbi munkát használtuk). Rövidebb pályakép: Balanyi György: Katona István emlékezete (1732-1811). In: Magyar Kultúra 19 (1932) 497-503. Életútját egyébként elsőként a neves forráskiadó, egykori tanítványa, Fejér György (1766-1851) dolgozta fel: in: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. VII/3. Buda 1835. III-XXXII. A történetírói tevékenységét értékelő szakmunkákat 1. alább. Egyébként a Katona Istvánra vonatkozó szakirodalom legteljesebb gyűjtését 1. Ladislaus Polgár: Bibliographia de história Societatis Iesu in regnis olim Corona Hungarica unitis (1560-1773). Subsidia ad históriám Societatis Iesu. Bibliothecae Instituti Historici Societatis Iesu. Series minor 2. Romae 1957. 120-121.; László Polgár: Bibliographie sur l'histoire de la Compagnie de Jésus (1901-1980). III. Les personnes 2. G-Q. Roma 1990. 288. 9 A korszak történetírására máig alapvető Hóman Bálint több tanulmánya: A forráskutatás és forráskritika története Magyarországon. A magyar történettudomány kézikönyve I/3/A. Bp. 1925., ITT

Next

/
Oldalképek
Tartalom