Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
fővezérnek állítsanak, a király mindenki szándékát és szavazatát külön-külön titokban kitudakolta, mivel a jóval nagyobb rész a barát (Tomori) felé hajlott, György szepesi gróffal, a vajda testvérével együtt az egész sereg fővezérének nyilvánította, nem mindenki helyeselte ezt a vezérválasztást, főleg a barátét... Tomori látva, hogy a király akarja őt, sokáig vonakodott, hogy egyáltalán elvállalja-e a sereg vezetését, majd szerzetesi fogadalmát, majd járatlanságát hozta fel okul, majd meg, hogy képtelen ekkora terhet viselni. Azt hajtogatta, hogy a királyi felségnek számos jeles vitéze van, világiak, nemesi rendből valók, akikhez sokkal inkább illik ez a tisztség. Név szerint is említette a jelenlevő nádorispánt és a távol levő vajdát. Mindkettő nagy hadjáratokban vett részt és a seregvezetésben az összes magyaroknál járatosabbak. Azután ott van György gróf és Perényi [Péter], bár ezek fiatalok, de nincsenek tehetség híjával és a hadviselésre nála alkalmasabb kísérőik vannak, neki nincs ekkora teherhez megfelelő ereje, hiszen ő olyan háborút, mely őfelsége előtt áll, még nem is látott soha, ő ezt a terhet semmi módon nem fogja nyakába venni, még akkor se, ha a király leüttetné a fejét. Ezeket és ilyeneket gyakran hangoztatott nyíltan is, meg a királlyal tartott titkos megbeszéléseken is, de hiába, a király ezek ellenére is őt nyilvánította a háború vezérének. Melléje adta György grófot, a vajda testvérét, aki maga is sokáig makacsul elhárította ezt a megbízatást. Végül a következő feltétellel beleegyezett: Senki más, csak Pál testvér... legyen tiszttársa és mihelyt testvére megérkezett, tüstént lemondhasson tisztségéről. Ezt annál könnyebben megadták neki, mert már sokkal előbb el volt döntve, hogy a vajdával Tomori Pál és Kristóf gróf lesz ebben a háborúban a fővezér." Két egykorú író alapján tehát bizonyos, hogy Pál érsek a legnagyobb vonakodással vállalta el a fővezérséget. CCCX. Miután Tomorit így kedve ellenére állították a sereg vezéréül - amint a szemtanú Brodarics elbeszéli1143 - „vezértársával együtt Mohács közelében ütött tábort... Perényi Péterrel saját csapataihoz indult, akik ama vízen túl (Krassó) voltak táborban, hogy azokat is magával vigye a királyi táborba, ha rá tudja őket beszélni. Mihelyt odaérkezett, összehívta a katonákat és a csapatvezéreket, előadta nekik a király és saját akaratát a tábor visszavonásáról, mire a katonák mind fölzúdultak, méltatlankodtak, hogy őket visszavonják az ellenség elől, pedig szembe kellene menni és ha férfiak, bátran össze kellene csapni velük, futásra gondolnak, nem csatára azok a főemberek, akik a királynak ilyeneket tanácsolnak, a nyugalomhoz és a henyeséghez vannak szokva, jöjjön csak a király fegyverrel az ellenség ellen, a győzelem a kezükben lesz..." Ahogy ezek komoly szemrehányást érdemeltek volna, mert a királynak és a parancsnokló vezérnek nem engedelmeskedtek, úgy némelyek szerint Tomori sem menthető, mert engedett azok makacskodásának „...és kezdett nem idegenkedni az ütközettől. A király - folytatja Brodarics1144 - csodálkozott, miféle reménytől bátorodott föl? És hogy eltérítse ebbéli szándékától, az egész tanács színe előtt megkérdezte először a saját, azután az ellenség csapatainak létszámáról... Az elsőre így válaszolt: A királyi táborban és a sajátjában - megítélése szerint - nincs több 20 ezer fegyveresnél, 1143 Uo. 672. L.uo. 4L 1144 Uo. 678. L. uo. 44-45. 292
