Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

serényen védte egyháza jogait, hogy amennyivel nagyobb bevételei lesznek, annál nagyobb erővel mehessen a betörő törökök visszaszorítására. CCLXXXV. Mikor Péter, aki buzgón őrködött a törökökkel szemben ezeken a végeken és leginkább emiatt tartotta székhelyét általában Bácson, megtudta, hogy ezer cseh, akiket Ulászló Belgrád megerősítésére küldött a török ellen, elszéledt, rögtön fölvilágosította a királyt a „Mária mennybemenetele előtti vasárnapon, 1492-ben",1025 hogy a kereszténységnek ez a bástyája mekkora veszélynek van kitéve. Mivel pedig a törökök részéről állandóan fenyegető veszedelmek miatt nagyobb pénzforrásra volt szüksége, hogy betöréseiket megakadályozza, Bálint váradi püspök közbenjárását kérte, hogy a király könnyítsen egyes terhein:1026

„Elküldjük vojnikjainkat (katonáinkat), akiket igen súlyos költséggel birtokainkon tartunk az ország és egyházunk védelmére." És a hazának ezt a nagy védőjét mégis újra sértegették, különösen Újlaki Lőrinc herceg, amint ezt Ulászlónak jelentette:1027

„Ő maga (Bakócz Tamás győri püspök) embereink előtt dicsekedett, hogy Lőrinc herceg hét malmunkat elvitte Poruszkáról, sőt ugyanannyi jobbágyunkkal szállíttatta Futakra, és számos más tűrhetetlen kártevések, melyeket maga Lőrinc herceg ellenünk és egyházunk ellen elkövetett és naponként egyre inkább elkövet, történtek meg velünk annak tanácsára és ösztönzésére... Ezért magunkat és egyházunkat, mely már-már alapjáig összeomlik, ha felséged kegye nem jön segítségünkre, felséged jóindulatába ajánljuk." Jóllehet annyit gyötörték, hogy mégis mennyire távol volt tőle minden bosszúvágy, mutatják saját szavai Eszéki István esztergomi kanonokhoz írt levelében:1028

„Kedves Istók... Mi tiszta szívvel elfeledjük annak minden igazságtalanságát... Tudd meg, olyan lelkületűek vagyunk, hogy se neki, se másvalakinek rosszat nem akarunk, nem is tervezünk... mi nem az embert gyűlöljük, hanem a bűnt az emberben. Szatáról, a Szent Pál várkastélyból, 1492. szeptember 3-án." Ez a Szata a várparancsnok nemtörődömsége miatt elveszett. Ulászló a következő oklevélben parancsolja meg visszaadását:1029

„Krisztusban főtisztelendő úr, Péter atya, kalocsai érsek panaszt tett nálunk, melyet nem szívesen hallottunk, miszerint az érsek úr az előző napokban megegyezést kötött Idecki László és Aranyádi Mihály nemesekkel, azokat belső emberei közé fogadta és vette, s a megegyezés szerint 12 lóra elegendő zsoldot adott nekik, egyúttal őket Szata vár és mezőváros őrségének élére állította... Az érsek, bízva ezek gondosságában... más őrségről... nem gondoskodott. Azóta, a legutóbbi napokban, nevezett László és Mihály várnagyok a várat elhagyták és távollétükben Kishorvát János1030 titokban... elvette a várat... Mi tehát...". Jóllehet Péter érseket mindenfelől ilyen kártevések érték, nem feledkezett meg egyházának díszítéséről, ezért szolgáját Itáliába küldte, hogy vásároljon szent eszközöket. Ennek 1025 Uo. 487. L. uo. 86-87. Az episztola napi kelte: augusztus 13. 1026 Uo. 489. L. uo. 77-79. A levél címzettje, Farkas Bálint, váradi püspök volt (1490-1495). 1027 Uo. 492. L. uo. 88-90. 1028 Uo. 495. L. uo. 180-182. A levél címzettje, Eszéki István esztergomi kanonok, nyitrai főesperes volt. 1029 Uo. 511.1. uo. 212-213. 1030 Hlapsityi Kishorvát Jánosra l. Csánki II. 372. 267