Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
sohasem nyúlt ki. A régi ferences monostorokhoz számítja Pázmány a bácsit is,154 mely ma is fönnáll. Továbbá a Kapisztrán rendtartományból való ferences atyákat Baján, az Üdvözítőről nevezett rendtartományból pedig Teréziavárosban, amelyet régebben Szabadkának hívtak. E helyeket a mohácsi vereség után a törökök szállták meg, a szerafikus atyák ekkor Szegedről látogattak ki Szabadkára és a megmaradt keresztényeknek titokban szolgáltatták ki a szentségeket. 1697-ben a barbárok végpusztulásnak megfelelő vereséget szenvedtek Zentánál, amikor is Szabadkát 14 védőárokkal erősítették meg. Ezeket 1744-ben eltávolították, a város letette a Szabadka nevet, Szentmáriának kezdte hívatni magát. De mikor a szabad királyi városok rangjára emelték, ezt az elnevezést is megváltoztatták és a rang adományozójáról a Máriateréziaváros nevet vette fel.155 A másik, Újvidéknek nevezett szabad királyi városban, a kalocsai egyházmegye az ott élő, Szent Antalról nevezett örmény atyákat alkalmazza honfitársaik vallási ügyeinek szolgálatára.156 A harmadik királyi város, Zombor, ferences atyákat tartott el, de ezek II. József parancsára innen távozni kényszerültek. Maga Kalocsa a piarista atyák kollégiumával dicsekedhet;157 ezekről azonban majd akkor tárgyalunk megfelelően és bővebben, amikor az alapító, Batthyány József kalocsai érsek korához érünk.158 ix. § A kalocsai egyházmegye plébániái LVIII. «-^^ligha lehet kétségbe vonni, hogy sokkal több apátság, prépostság és szerzetesrend létezett ebben az egyházmegyében a virágkorban. Miután ezeket a régi idő mély homályából a lehetőség szerint napfényre hoztuk, eljutottunk korunkig, úgyhogy most az egyházmegye plébániáinak helyrajzi jegyzékét adhatjuk. Az egész három főesperességre tagolódik: székesegyházira, bácsira és tiszaira; ezek viszont egyenként 3-3 esperesi 154 Uo. 279. 155 A szabadkai ferencesekre l. íványi István: Szabadka szabad királyi város története. II. Szabadka 1892. 258-287. 156 Az újvidéki örményekre l. Érdújhelyi Menyhért: Újvidék története. Újvidék 1894. 223-227. 157 A kalocsai piaristákra l. Gál István: A kalocsai piarista kollégium története (1765-1780). Palaestra Calasanctiana 20. Bp. 1938. 158 A kalocsa-bácsi érsekség két főszékesegyházi káptalanjára, társasegyházi káptalanjaira, ill. a főegyházmegye területén működő szerzetesrendekre átfogó, de elavult összefoglalás: Erdújhelyi: Kalocsai érsekség 141-228., modern feldolgozás pedig: Kosz ta: Egyházi topográfia 44-69. A középkori magyarországi szerzetesrendek elavult monaszteriológiája a közel másfél évszázada készült Fuxhoffer-Czínár, frissen megjelent lexikonszerű összefoglaló: F. Romhányi: Szerzetesrendek. A kalocsai főszékesegyház kanonoki testületére pedig l. Udvardy József: A kalocsai főszékeskáptalan története a középkorban. METEM-könyvek 3. Bp. 1992. 52
