Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
Hosszadalmas és tárgyunktól teljesen eltérő volna, hogy apróra számba vegyük mindazt, amit az avarok itt több mint két évszázadon át műveltek. Elég lesz egy kis ízelítő abból, amit Pray és mások a görög és latin írókból bőségesen kinyomoztak. Amint tehát az avarok értesültek, hogy II. Justinus lett I. Justinianus utóda, követeik útján kérték, emelje föl a pénzösszeget, amit nagybátyja a megegyezés alapján évenként fizetett nekik. Ámde Justinus azt mondta, hogy semmit sem ad, sőt háborúval fenyegette őket, ha követelésükkel föl nem hagynak. Az avarok csodálkoztak a császár bátorságán, otthagyták a rómaiakat és a frankok ellen fordították fegyvereiket.82 Megverték Sigibert királyt, majd az ajándékoktól megszelídülve hazatértek. Innen megint elküldték Targitiust követként Justinushoz és felszólították,83 adja át Sirmiumot az avaroknak, mert az azelőtt a gepidáké volt és azok kiűzetése után a jog az avarokra szállt át. Justinus megtagadta ezt, mire a kagán a kutrigurok közül tízezret Dalmácia földúlására küldött, ő maga pedig Tiberiusszal ütközött meg, legyőzte őt, s Justinust békekötésre és évi 80 ezer arany fizetésére kényszerítette. XXXVIII. Amint Justinus után 578-ban Tiberius vette át az uralmat, a kagán -Menandros szerint84 - Targitiust a császárhoz küldte, hogy a szokásos adót behajtsa. Ez évi 80 ezer arany volt. Miután ezt megkapta, a szlávok ellen színlelt hadjáratot és csellel elfoglalta Sirmiumot. Az említett szerző ezt három évvel későbbre, 58l-re teszi. Követelte még a kagán az aranyat három évre visszamenőleg, mert nem kapta meg, holott a rómaiak meg szokták fizetni, hogy tartózkodjék a háborútól. A következő, 582. évben Tiberius meghalt és Maurikios jött utána. A kagán megint csak elküldte követeit, hogy az évi 80 ezerhez adjon még neki külön 20 ezret. Aztán megint követelte, hogy a múltkori 100 ezerhez újabb 20 ezret adjanak. Maurikios türelmetlenségében inkább meg akarta kísérelni a hadi szerencsét, mintsem ilyen csúfosan megvásárolni a bizonytalan békét. De nem bírt ellenállni az avaroknak, akik a görög birodalom nagy részét tűzzelvassal pusztították, megadta még a 20 ezret és megvásárolta a békét. A sok csapáson kívül főleg az esett rosszul Maurikiosnak, hogy 599-ben a kagán Comentiolus megfutamítása és annyi öldöklés után 12 ezer görögöt fogolyként elhurcolt. Maurikios tehát megvásárolta a békét a kagántól és - Theophylaktos Simokattés szerint85 - újabb 20 ezret adott az előzőkhöz. Úgyszintén újból megállapodtak, hogy a Duna a határ a rómaiak és az abarok között, de nem mindenütt. Láttuk ugyanis, hogy az abarok már birtokolták, ha nem is az egész, de a szerémségi Pannoniát, vagyis itt a Duna mindkét partját. A kagán megígérte, hogy visszaadja a 12 ezer foglyot fejenként egy aranyért.86 Maurikios ezt a pénzösszeget nem engedte előhozni. Ekkor a kagán fejenként fél aranyat követelt a kiváltásért. Maurikios ezt sem engedte megfizetni, sőt még a 4 ceratiumot sem (körülbelül 40 krajcár), amit a kagán utoljára kért. Erre a kagán az utolsó szálig kivégeztette őket. 82 Velencei kiadás 68-69. L. Menander 443-444. 83 Velencei kiadás 77. Párizsi kiadás 114. L. uo. 454-458. 84 Velencei kiadás 85. Párizsi kiadás 126. L. uo. 471-476. 85 7. könyv 15. fejezet. L. Theophylacti Simocattae Históriáé. Ed. C. de Boor. Lipcse 1887. 271-273. 86 Theophanés Chronographiája. Kiadását l. Theophanés 278-280. 35
