Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
mindannyian csak elnevezésben különböznek egymástól, ezen kívül semmi másban. Ugyanazon törvényeik vannak mindannyiuknak (ugyanaz a vallás, tudniillik az ariánus), ugyanaz a nyelv, melyet gótnak nevezünk." A zárójelben levő szavakat Szalágyi kihagyta. Ezekből Severini új bizonyítékot kovácsol a maga ügye számára a következőkben:45 „Szerintem ebből csak az az egy vezethető le, hogy... a gótok, vandálok, vizigótok és gepidák egy fajtájú népek voltak, mert csak nyelvben különböztek, Arius tanait követték, ezeknek egy nyelvük volt: a gót." Mivel tehát a szarmatákról nem mondható, hogy Arius tanait követték, nem is használhatták a gót nyelvet. XV. E nemzetek nyelvének meghatározásában az írók - úgy látszik - azért térnek el egymástól, mivel ezekben sok közös szót jegyeztek föl, akár ősieket, akár cserekereskedés folytán kölcsönzötteket. Sok szónak ezt a közös használatát meg lehet figyelni a Miatyánkban, melynek több mint száz nyelvre való fordítását érseki könyvtárunk őrzi. Ennek a könyörgésnek első szavát az európai nemzetek a következőképpen fejezik ki: A görögök: Patér; a latinok: Pater; a németek: Fatter; az angolok: Father; a skótok, dánok, svédek, norvégek: Fader; az olaszok, spanyolok, portugálok: Padre. A magyarok, akik a Pater-t atyának vagy apának mondják, még jobban megegyeznek az ázsiaiakkal, akik az „Apá"-t régebben „Aba"-nak hívták, amint ez kitűnik Sámuelnek, Magyarország harmadik királyának nevéből. Már pedig ez az „Aba" a hébereknél, szamáriaiaknál, szíreknél, araboknál, etiópoknál „Ab", a káldoknál „Abba", a törököknél „Baba". Rokonszava, az „Atya" közelebb áll a tatár „Ata"-hoz, a mongol „Atzja"-hoz, a gót „Atta"-hoz. Úgy látszik, innen vették a szlávok is a maguk „Otze, Otzie, Otse" szavukat. Éppúgy nem tagadta senki, hogy a görög „Méter", a latin „Mater", a német „Mutter", a cseh, lengyel, szláv „Mátka", a spanyol és olasz „Madre", a dán „Moder", az angol „Mother" szavaknak ugyanaz a gyökere és leszármazása van. Ugyanez figyelhető meg az „onoma, nomen, nom, name, menő" szavakban. XVI. Ha már ilyen fogalmak kifejezésében, melyek minden nemzetnél megvannak, ekkora egyezés van, nem csoda, ha olyan fogalmak kifejezésére, amelyek azelőtt nem voltak meg nekik, ugyanazon nemzetek a velük kereskedő népektől vettek kölcsön számos szót. Lazius46 egy hosszú jegyzéket állított össze azokból a szavakból, melyeket a németek a görögöktől és latinoktól vettek át. Ilyenek: Templum-templ; fenestra-fenster; altare-altar; turris-turm; presbyter-priester; magister-meister; organum-orgel; hospitale-spital; festum-fest; fax-fackel; fructus-frucht stb. Nem csoda tehát, ha a magyarok is felszedtek ezek közül néhányat: templom, oltár, torony, mester, orgona, ispitál, fáklya. így a görög „linón" a latinban „linum", a németben „Lein", a magyarban „len"; a görög „elaion" a latinban „oleum", a németben „oel", a magyarban „olaj"; a görög „kloistron" a latinban „claustrum", a németben „Kloster", a magyarban „klastrom", stb. Kirchmayer szerkesztésében Hepp is készített egy párhuzamos szótárt, 45 J. Severini: Dissertatio de modo inveniendi situs veterum Pannóniáé oppidorum... Pozsony 1781. 52. 46 Lazius 21-27. 19
