Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
VII. Miután tehát súlyos bizonyítékok útján kimutattuk, hogy a bácsi egyházmegyét nem Szent István, hanem Szent László alapította és később lett a kalocsaiból kihasítva, az is igaz, hogy Szent István a kalocsai püspökséget nem olyan szűk határokkal írta körül, mint eddig hitték. De még ha az egyesült kalocsai-bácsi egyházmegye egész mostani területét csak a kalocsainak tulajdonítjuk, akkor sem mondható igazán nagy terjedelmű egyházmegyének, olyannak, amilyenek Hartvik tanúsága szerint a Szent Istvántól alapítottak voltak. Most ugyanis egyedül Bács megyére és Solt megye egy kis részére terjed ki és ez csak 16, az pedig 69 plébániát ölel fel. Micsoda különbség van ezen egyházmegye és az esztergomi között! Ez ugyanis, mielőtt három püspökséget kihasítottak belőle, több mint 600 plébániát számlált és most, a kihasítás után is több mint 400 plébániája van. Az egri egyházmegye sincs messze ettől a számtól. Hogy tehát a kalocsai egyházmegye is a többivel együtt - amelynek létrehozóját Szent Istvánban tisztelhetjük - igen terjedelmes lehetett, azt mutatja, hogy az már alapításakor kiterjeszkedett a szerémi tartományra is, mely, mint láttuk, 1093-ban joghatósága alá tartozott. VIII. Igaz, hogy ezt a kitérjeszkedést Főtisztelendő Koller nem fogadja el,15 aki szerint ez a tartomány nem Szent Istvánnak, hanem egyszer saját fejedelmének, másszor a görögöknek engedelmeskedett. Hagyta magát meggyőzni a görög írók tekintélyétől, akik azt mondják, hogy mielőtt Basileios keleti császár 1019-ben leigázta Bulgáriát, egy bizonyos Sermon nevű ember volt az úr Sirmiumban. Sirmium és a szerémi kerület a Duna és a Száva között terült el, ez világos. Ugyanazok beszélik, hogy Bulgária leigázása után Sermont a görögök csapdába ejtették, megölték, Sirmium pedig a keleti császár birodalmához csatlakozott. De Szent István görög hatalom alatt álló területet nem juttathatott a kalocsai püspökségnek. Egyébként is nem tudom, vajon egyetlen görögöcske tanúsága előtt kell-e annyira meghajolnunk, hogy elhitessük magunkkal, miszerint a magyarok a Dunától Kőárkon át a Száváig terjedő egész tájat hatalmukba véve éppen ezt a kis zugot hagyták volna meg egy valamiféle erőtlen fejedelem uralmában? IX. Főtisztelendő Koller ugyan három görög írót idéz, és ezeknek bizonyságával igyekszik elhitetni, hogy a szerémi terület nem Szent Istvánnak hódolt. A három író: Skylitzés, Kedrenos és Zonaras.16 Az első kettőről saját maga megjegyzi: „egyik a másikat másolta le". így háromnak a tekintélyét egynek kell venni. Zonaras se növeli a tanúk számát, mivel az előszóban bevallja, hogy ő a történetét különböző írókból szedegette össze, mint könyöradományt. Ez volt az oka, hogy én egy görög írónak azt az elbeszélését már régebben gyanúsnak találtam.17 Kollárnak jogában állt azt megtenni, 15 Koller II. 25. 16 Ioannés Skylitzés és Ioannés Zonaras magyar vonatkozású híreinek újabb kommentált, magyar fordítással ellátott kiadását l. Moravcsik 81-92., 98-101. Kedrenos Skylitzésen alapuló tudósítását l. Georgius Cedrenus Jonnis Scylitzae ope ab I. Bekkero supple tus et emendatus. Corpus scriptorum históriáé Byzantinae. II. Bonn 1839. 476., 483., 487. 17 Katona: História eritica I. 259. 13
