Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

inferiorum) tisztségét is, hogy bácsi és péterváradi váraiból irányítsa a Tiszától nyugatra eső vidékek védelmét. A török veszélynek kitett érsekség jövedelmeit 1525-ben 20 ezer aranyforintra becsülte a velencei követ, ezzel már csak a 6. helyet foglalta el a magyarországi egyházmegyék között (l. Fügedi: XV. századi püspökök 496., vö. jelen munka 653. jegyzetével). Az érseknek a mohácsi csatáig tartó tevékenységét részletesen feldolgozta a magyar történetírás, itt csak arra kívánunk rámutatni, hogy Katona még nem ismerte a korszak legfontosabb kútfői közé tartozó Burgio-féle követjelentéseket. A világi pápai követként hazánkba érkező Antonio Giovanni de Burgio szicíliai báró 1523-1526 között élt a magyar udvarban, szervezte a török elleni szentszéki segélyek szétosztását, s jelentéseiben részletesen — egyes személyek megítélésében azonban nem tévedésektől mentesen — beszámolt a magyar politikai elit tehetetlen sodródásáról a Mohácsot közvetlenül megelőző években. A nuncius leveleiben Tomori a korszak legpozitívabb figurájaként tűnik fel, akinek az állandó pénzhiány ellenére sikerült néhány évre megszilárdítani az 1521 óta fennálló „status quo"-t a török-magyar határon. Burgio tevékenysége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Rómában szóba került az érsek bíborosi kinevezése (a jelentéseket l. Relationes oratorum pontificiorum. Magyarországi pápai követek jelentései 1524-1526. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia II/1. Bp. 1884.). Bár többször benyújtotta lemondását, az 1526 tavaszán Magyarország ellen induló Oszmán Birodalom teljes haderejével szembeszállni induló, a bátai táborban tartózkodó királyi sereg élére őt állították fővezérül akarata és ilyen nagyságú haderő vezényletében való tapasztalatlansága ellenére, s annak vezetőjeként esett el 1526. augusztus 29-én Mohácsnál. A középkori magyar állam bukását jelentő ütközetben vitt szerepe máig történészi viták tárgyát képezi, a Katona által is idézett, Brodarics István (f 1539) szerémi püspök, kancellár leírásából kiinduló elemzések roppant eltérően ítélik meg seregvezetői tevékenységét: vannak, akik a felvonulásban lévő török haderőt részenként megverni kívánó haditervében még a győzelem lehetőségét is felvillanni látják (legutóbb l. pl. Sebők Ferenc: Új szempontok a mohácsi csata megítéléséhez. In: „Magyaroknak eleirőF. Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc. Szeged 2000. 457-471.), míg mások egyéni hősiessége elismerése mellett elvitatják tőle az átgondolt stratégia kidolgozását, s felelőssé teszik - a király őrzésére rendelt csapatok elvezénylése miatt - II. Lajos halálában is (erre l. Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei. In: Századok 115 [1981] 66-107., különösen 100-105.; magára a csatára és Tomori ottani működésére összefoglalóan l. Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Sorsdöntő történelmi napok 2. Bp. 1975.). Az érsek személyére még l. Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete. In: Századok 15 (1881) 289-312., 377-396., 723-746.; Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 119-131.; Szekfű Gyula: Tomori. In: Napkelet 3 (1926) 585-594.; Bónis: Jogtudó értelmiség 400-401.; Szakály Ferenc: Tomori Pál emlékezete. (Halálának 450. évfordulóján). In: Új írás 16 (1976) 9. sz. 91-100.; Udvardy: Kalocsai érsekek 426-468. 296