Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
CCCVIII. Ettől a vereségtől a törökök félénkebbek lettek és a Tomorira bízott országrészt tovább nem merték zaklatni. Ő pedig állandóan figyelte minden mozdulatukat és mikor kémeitől értesült az ellenség nagyarányú készülődéséről, „nem elégedett meg azzal - mondja Istvánffy1139 - hogy levélben hírnökeivel sűrűn jelentette, hanem négyfogatú könnyű gyorskocsijára szállva március hónapban Lajos királyhoz érkezett, aki akkor Visegrádon a Duna mellett gyönyörű palotájában tartózkodott a királynéval és ott beszámolt neki: Szulejmán mindenképpen hamarosan Magyarország ellen jön, meg lehet akadályozni a Száván való átkelésben, ha az innenső parton alkalmas helyeken favárakat emelnek, közepes nagyságú csatakígyókkal szerelik föl és őrséggel látják el, de ehhez a nagy munkához az ő erői csekélyek, munkáját és szorgalmát, mellyel az államnak és a királynak tartozik, nem fogja kímélni, ha az ellenállásra megfelelő sereggel és fölszereléssel segítik. Voltak, akik azt mondták, hogy Tomori ezen tervei hiábavaló vállalkozások, nem is lehet azokat kivitelezni, továbbá azt vitatták, hogy Szulejmán Belgrádot és Szabácsot elfoglalva annyi és oly nagy csapatokat szokott magával vinni, hogy semmiféle zárlattal nem lehet késleltetni vagy megakadályozni a Dunán vagy a Száván való átkelését." És jóllehet ezen igen üdvös terveit lenézéssel fogadták, mégis őt jelölték ki a török elleni egész haderő fővezérének. De, amint Dubravius írja,1140 „...a legőszintébben kimentette magát, hogy miért vonakodik a fővezéri tisztet elfogadni: mivelhogy ő, mint katona, csak engedelmeskedni és kezével serényen dolgozni tanult, de semmiféle szabályos (nagyobb haderőhöz szükséges) vezéri tudományt nem tanult, amitől a sereg üdve függ. Mikor mentegetőzésével semmire sem ment, azt tanácsolta, nézzenek külföldi segítség után, mert a honi erők keveset érnek a túlsúlyban levő ellenfél ellen." Nemsokára egy hazai írótól is látni fogjuk, hogy Tomori akarata ellenére fogadta el a sereg főparancsnokságát. CCCIX. Szulejmán már minden ellenállás nélkül átkelt seregével a Száván, mikor Tomori is úgy vélte, hogy át kell jutnia a Dunán kétezer lovasával, saját zászlói alatt ugyanis nem volt neki több. „Ezalatt Tomori - Brodarics szerint1141 -, aki Pétervárad elfoglalása előtt még, mikor pusztán csak kétezer lovasa volt, a legnagyobb vakmerőségnek ítélte szembeszállni az ellenség akkora tömegével, vagy ezer gyalogost és csekély számú lovast a vár őrizetére hagyva... átkelt a Duna másik partjára, itt, amennyire csak tudta, igyekezett késleltetni az ellenséget szárazon és vízen, voltak ugyanis neki hajósosztagai a Dunán, akiket mi naszádosoknak nevezünk, nem is kis számban, de az ellenséghez képest nagyon csekélyek." Mikor Lajos király maroknyi csapatával Bátára érkezett, Palinay György boszniai püspökkel odahívatta Pál érseket is. „Mikor tehát - folytatta Brodarics1142 - mindnyájan összejöttek Bátára és az idő sürgette azt, amit súlyos kárukra és hátrányukra eddig a napig halogattak, ti. hogy valakit Szávaszentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban. (Adatok Mohács előzményéhez). In: Hadtörténelmi Közlemények 25 (1978) 194-222., különösen 213-220. 1139 Istvánffy VIII. könyv 78. 1140 Dubravius XXXIII. könyv 313. 1141 Katona: História eritica XIX. 664. L. Brodarics: História verissima 37. 1142 Uo. 670. L. uo. 39-40. 291
