Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

ország hadvezérének tett meg az Isten, nyilvánvalóan megmutatta jóságát, mintegy saját öléből és neveléséből bocsátva ki vezért hívei számára ellenségei ellen. Emiatt mi egyrészt azon ország iránti szeretetünkből, másrészt, mert éppen a mi időnkben adta ezt, igen nagy örömmel ujjongunk az Úrban és hálát adunk neki ezen ajándékért. Buzdítjuk tehát testvérségedet, nem azért, mert rászorulsz, hanem inkább szívbéli örömünkben, hogy amint eddig tetted, igyekezz továbbra is ama nemes király és a szent hit üdvére és javára buzgólkodni, mert ennél sem többet, sem nagyobbat nem kívánhatunk. Hiszen egész életedet, melyet Isten örökös szolgálatára ajánlottál, főként most kell jámborsággal is, vitézséggel is folytatnod, amikor maga az Isten ékesített föl hadvezéri és lelkipásztori kettős méltósággal. Mi tehát ama bizonyos dolgokat, amiket nemrég kértél tőlünk, a legnagyobb szívességgel helybenhagyjuk. De mélyebben megmarad s meg fog maradni szívünkben és emlékezetünkben erényed, amelyet kötelességünk szerint különleges szeretettel kísérünk, bármi alkalom adódik és Isten is megengedi, hogy téged kitüntessünk. Ezt bővebben el fogja mondani ugyanaz a követünk, akiben megbízhatsz. Áldjon meg az Isten, tisztelendő és vitéz testvér, álljon melletted és legyen vezéred, nevének dicsőségére és a szent hit védelmére. Kelt Rómában... 1524. február 20-án, pápaságunk első évében." Ugyanaznap Bornemissza János budai várnagynak is levelet írt, amelyben Tomorit így említi:1136 „...hogy te tisztelendő Tomori Pál testvért, kalocsai püspököt egykor világi katonát, most a lelkek pásztorát és a katonák vezérét a nevelésedből és szinte kebledről küldted Isten ellenségei elé, nagyban gyarapítja dicsőségedet és irántad érzett szeretetünket..." CCCVI. Ekkora ösztönzésekre Tomori nekibátorodott és hamarosan kiváló példáját adta hadi képességének, mikor a szerémi területről hatalmas csapással elűzte a törököt. Ezt Istvánffy így beszéli el:1137

„Ugyanazon év őszén Ferhát... Varbosania boszniai tartományból... sereget gyűjtve mintegy 15 ezer lovassal és ezer gyalogossal átkelve a Száván betört a Szerémségbe és minden útjába esőt tűzzel-vassal elpusztított, a városokat kifosztotta, a barmokat nagy számban elhajtotta, mindenfelé ellenség módjára pusztítani kezdett. Gyalogosainak felét visszahagyta a hajóknál, melyeken csapatait átszállította. De mielőtt még a Száva felé vették volna útjukat, Tomori kémei útján értesült szándékukról és kísérletükről, utasítást adott tehát övéinek, hogy harci készenlétben várják parancsait. Továbbá figyelmeztette Lőrinc szerémi herceget, Bánffy Jakabot és másokat, hogy meghatározott helyen, amennyi katonával csak tudnak, álljanak fel és ott várjanak rá. Ő maga csapataival, Bakics Pál és testvérei lovasosztagával, továbbá Radies Bosiccsal, a dunai hajóhad kapitányával, aki Nándorfehérvár elvesztése után Péterváradnál őrködött, elsőnek érkezett a kitűzött helyre. Bodó Ferenc, Kállai János és Bárdi István, híres lovastisztek útközben csatlakoztak hozzá... Miután a gyalogosokból kiválogatta a harcos és serény embereket, rábízta őket Batthyány György péterváradi kapitányra azzal az utasítással, hogy a hajók őrzésére visszahagyott törököket támadja meg, kergesse el, azután a hajókat húzassa ki a partra, vagy ha épségben nem tudják hatalmukba ejteni, tegyék őket használhatatlanokká." 1136 Uo. 434. L. Theiner: Hungária sacra II. 633-634. 1137 Istvánffy VII. könyv 65-69. 289