Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

meg.1075 Ezzel jelezte, hogy már birtokba vette a várat, de azért nem abban a formában, ahogy ő akarta, vagy ahogy a pápa ráruházta. Péter ugyanis nemcsak magáról, hanem az érseki székben következő utódairól is gondoskodni akart, ezért VI. Sándortól sok könyörgés után kieszközölte, hogy azt az apátságot egyesítsék a kalocsai érsekséggel örök jogon. Ámde Ulászló ebbe az egyesítésbe sehogy se akart beleegyezni, hanem csak egyedül Péternek akarta megengedni. Ezt Péter így írta meg a touli püspöknek:1076 „...Isten kegyelméből, Szentséges Atyánk rendelkezésére, atyaságod közreműködésével s királyi hozzájárulással elnyertük az apátságot életünk tartamára, de semmi erőfeszítéssel nem bírtuk elérni, hogy a királyi felség beleegyezzék az egyesítésbe... 1496. január 16-án." Ugyanazon napon egyik kanonokát, Leontius Jánost ajánlja jóindulatába, másokéba, sőt sokszoros kéréssel a pápáéba is. Miután megköszönte a pápának a küldött apostoli áldást, azt közölte:1077 „A tisztelendő arcadiai püspök atya, aki az én bácsi egyházmegyémben a segédpüspök tisztét tölti be, szolgáltatta ki az áldást." Az oly sokáig bolygatott s végül elnyert apátság jól fizetett, amit bizonyít a római kúriának felajánlott 5000 arany:1078 „...Küldtünk a városba 5000 aranyat egy bizonyos Thurzó Péterrel... hogy azt a római kúriánál levő bankunkban egy bizonyos bulla elküldéséért és a péterváradi apátság, azaz vár békés és teljes birtoklásáért helyezze letétbe. Kelt a bácsi várban, 1496. február 4-én." Továbbá három évvel később az 1498. évi 20. törvénycikkben1079

a péterváradi apátság parancsot kapott, hogy állítson ki 200 lovast, azaz ugyanannyit, amennyit a győri, a veszprémi és a váci püspökök, tehát valószínű ugyanakkora jövedelme is volt, de nagyobb, mint a szerémi és nyitrai püspököknek, akikre csak 50 lovast szabtak ki, ennyit kellett a bácsi káptalannak is adnia, a kalocsainak pedig egyet se, élénk bizonyítékául annak, hogy már akkor ínséggel küszködött.1080

Péter ilyen gondjai között sem feledkezett meg alattvalói lelki 1075 Uo. XVIII. 8. L. uo. 124-125. 1076 Uo. 10. L. uo. 142-146. A levél címzettje a franciaországi Tóul püspökévé kinevezett Marrades János volt ( l. az 1036. jegyzetet). 1077 Uo. 19. L. uo. 65-66. Az érsek segédpüspöke Temesvári Gergely arcadiai címzetes püspök, bácsi főszékesegyházi éneklőkanonok volt. 1078 Uo. 25. L. uo. 63-65. 1079 L. CJH 1000-1526. 606. 1080 A péterváradi apátságra l. a 116. jegyzetet. Váradi érsek a péterváradi ciszterci monostor kormányzóságát még kegyvesztése előtt, 1483-ban nyerte el Hunyadi Mátyástól, akinek kérésére a pápa egyesítette az érsekséget és az apátságot. Az érsek fogsága idején a király kárpótlásképpen az el nem nyert egri püspökségért a befolyásos római bíborosnak, Rodrigo Borgiának (személyére még l. az 1001. jegyzetet) adományozta a monostort. Mátyás halála után Újlaki Lőrinc herceg foglalta el, akitől hosszas alkudozás után mint kegyúrtól nyerte vissza a bíboros az apátságot. Az érsek kiszabadulása után rögtön kísérletet tett Pétervárad újbóli birtokba vételére, a Katona által is idézett számtalan levél is bizonyítja fáradhatatlan igyekezetét. E törekvése csak 1494-ben járt sikerrel, ekkor 5000 aranyforintért visszaszerezte az akkor már VI. Sándor néven a pápai trónon ülő Borgiától. Kisebb problémát jelentett, hogy az egyházfő 1495-ben újból egyesítette az apátságot az érsekséggel, hiszen ezzel a királyi kegyúri jogot sértették. E kérdés megoldása után a kalocsai érsekek egészen 1526-ig birtokolták Péterváradot, s Váradi Péter annak védműveit is rendbe hozatta. A hosszú vitát számos történeti munka (így az érsekkel kapcsolatos szakirodalom is) tárgyalja, összefoglalóan l. Fraknói: Szentszék II. 265-273. 274