Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

előtt közvetlenül (997) először Lengyelországba, a meseritzi apátság élére került, majd a magyar István király szolgálatába állva Rómából elhozta számára a koronát és az egyházszervezést jóváhagyó pápai iratot (1001). A követséget követően gyors egymásutánban elnyerte a pannonhalmi apáti (1001 végén), majd a kalocsai püspöki tisztet (1002/1003 tájékán), e minőségében az egyházmegyéjéhez tartozó fekete magyarok térítésében is részt vett. Ez utóbbi tevékenységének eltorzult emlékét őrzik azok a források, amelyek kapcsolatba hozzák őt az 1015-ben alapított, majd 1037-ben felszentelt pécsváradi (vashegyi) apátsággal.138

1003/1004-1006/1007 között Esztergomban segítette egy ideig a beteg Sebestyén (=Radla?) érseket, majd rövid időre visszatért az uralkodó akaratából, bizonnyal a dél-magyarországi krisztianizáció hatékonyabb szervezése végett egyháztartományi központtá, érseki székhellyé váló Kalocsára. 1007-ben, 1012-ben és 1030 körül említik még a magyarok, ill. egy Duna menti település érsekeként, de számunkra csak az 1030 körüli adat esetében száz százalékos bizonyosságú, hogy az Esztergomra vonatkozik139 (de ez valószínűsíthető a korábbi kettőről is). Ha a fenti három említést mind az esztergomi székre értelmezzük, akkor Asrik-Anasztáz közel negyedszázadot töltött el az ország egyházfőjének posztján.140

A következő, név szerint is ismert kalocsai főpásztor csak 1050-ben tűnik fel a kútfőkben: ő a már említett György érsek, I. András királyunk (1046-1060) pápához küldött követe. 4. Hogyan alakult ki a kalocsai érsekség bácsi székhelye? t-/

^ középkori magyar egyház történetét ismerők számára evidenciának számít, hogy a második magyarországi érsekségnek a kalocsain kívül egy másik székhelye is volt Bács városában, a Duna-Tisza köze déli részén (ma a szerbiai Вас).

141 Először a Szent László uralkodása (1077-1095) alatt tevékenykedő Fábiánt említi bácsi érsekként egy 1134-ben kelt oklevél, de később, a XII. század első két évtizedében kalocsai püspökökről, az 1120-1140-es években bácsi érsekekről olvashatunk a forrásokban, majd az 1140-es évektől újból kalocsai püspökökkel, ill. érsekekkel találkozunk a kútfőkben. Ez utóbbi időszakban pedig egyes főpapokat - az ellenkirályokat koronázó Mikót, vagy a III. Bélával (1172-1196) ellentétbe kerülő Andrást - hol Kalocsa, hol Bács érsekeként említenek. A XIII. században külön szólnak kalocsai és bácsi egyházakról, egyházmegyékről, káptalanokról, de a század közepe után már feltűnik a helyi főpásztorok által egészen 1968-ig jogosan használt titulus: „kalocsai és bácsi érsek", s egy későbbi kútfő (1266-ban) úgy nyilatkozott, hogy Kalocsa és Bács egyházait a pápa egyesítette. A XIV. századtól pedig - ahogy azt Katona művének 138 Kristó Gy.: a 136. jegyzetben i. m. 321. 139 L. a 116. jegyzetet. 140 Vö. Kristó Gy.: a 103. jegyzetben i. m. 15-16. 141 Marosi Ernő-Takács Miklós: Bács. 1. Város és vár. In: KMTL 73-74. XXV